Százkét évvel ezelőtt, 1918. május 24-én szállt fel utoljára repülőgépével Ittebei Kiss József posztumusz hadnagy, az első világháború legeredményesebb magyar pilótája.
Ittebei Kiss József 1896. január 26-án született, Pozsonyban.Az első világháború kitörésekor, tizennyolc évesen, önként jelentkezett katonai szolgálatra. A pozsonyi 72. gyalogezred bakájaként az orosz hadszíntérre került, ahol a Nida folyó mellett vívott ütközetben megsebesült. Kérhette volna leszerelését, azonban ő a háború szörnyűségei ellenére is kitartott eredeti elhatározása mellett: a kórházi ápolást követően visszatért alakulatához. Néhány hónapnyi újabb frontszolgálat után, 1915 őszén áthelyezését kérte a császári és királyi légierőhöz, majd legjobb tudása szerint végezte el a repülőgépvezetői-tanfolyamot Bécsújhelyen. Szerénysége és példás viselkedése kiemelkedő szorgalommal párosult.
A kiképzést követően 1916 májusában útja az olasz frontra vezetett, ahol a 24. számú felderítőszázadhoz osztották be. 1916. június 20-án felderítőgépével egymaga álltja útját tíz olasz, Caproni típusú bombavetőnek. A harmincperces csatában gépe hetven találatot kapott, de az egyik Capronit sikerült lelőnie, első légi diadalát aratva ezzel. Második és harmadik győzelme során az általa kidolgozott módszer szerint harcolt: a felhők közül váratlanul csapott le, s az ellenfél gépe mellé leadott lövésekkel kényszerítette azt, hogy oda repüljön, ahová irányítja. Bevetései során a vértelen győzelem szándéka vezérelte, légi győzelmeiből kilencet így aratott. Emberséges viselkedése miatt mindkét oldalon kitűnt az ellenfelek sorából, riválisai is „a levegő lovagjának" nevezték a legendás pilótát.
Kiss József törzsőrmestert 1917 novemberében áthelyezték az 55. vadászszázadhoz, s ezzel nagy álma teljesült: vadászrepülő-pilóta vált belőle. 1917. november 15. és 18. között, három akció során összesen öt légi győzelmet aratott, majd újabb két diadal után a király és a vezérkari főnök is személyesen gratulált teljesítményéhez. 1918 januárjában három olasz vadászgéppel keveredett légi harcba: repülőgépét több találat érte, ő maga is haslövést szenvedett. Hosszas lábadozást követően újra fel tudott állni, teljes felépülését követően ismét botkormány mögé ült. Visszatértekor azonban szigorú szabályok szerint zajlottak a repülések, az egyéni akciókat megtiltották, a bevetésekre kizárólag rajokban indulhattak a Monarchia pilótái.
Kiss az olaszországi Pergine településen állomásozott, amikor két társával, Kasza Sándor őrmesterrel és Maier József századossal utoljára emelkedett magasba. 1918. május 24-én reggel a Cizmon folyó völgye fölött angol Sopwith gépek csaptak le rájuk. Nagyszerű manőverekkel az angolok mögé siklott, és közülük kettőre tüzet is nyitott. Géppuskája azonban az első sorozat után meghibásodott. Bár repülőjével azonnal lebukott a mélybe, ellenfelei kitartóan követték, bármerre is ment. A túlerőben lévő angol repülőgépek ellen fel kellett adnia a küzdelmet. Kiss gépe kigyulladt, majd fekete füstcsíkot hagyva maga után zuhant a mélybe. A magyar légierő egykori pilótája hősi halált halt.
Ittebei Kiss József mindössze huszonkét évet élt, sajátos harcmodorával azonban beírta nevét a hadtörténelembe. Számos megnyert csatájának köszönhetően az egyik legeredményesebb osztrák–magyar pilótává vált. Haditetteit összesen tizenhét vitézségi éremmel ismerték el, igazi jutalmát, a hadnagyi kinevezést azonban csak halála után kapta meg. Temetése napján, 1918. május 27-én küldték meg a császári parancsot, amely alapján 1918. május 20-i hatállyal hadnaggyá léptették elő.
A Nagy Háború legtöbb győzelmet aratott magyar hadirepülőjét az olaszországi perginei temetőben helyezték örök nyugalomra. A szertartás előtt egy ellenséges kötelék jelent meg az égen. Tiszteletük jelképeként koszorút dobtak le a levicói repülőtérre egy részévétnyilatkozat kíséretében. A szalagon angol, francia és olasz nyelven az alábbi felirat volt olvasható: „Utolsó üdvözletünk a bátor ellenfélnek". Ez a gesztus bizonyítja azt is, hogy barát és ellenfél egyaránt a levegő lovagjának tartotta őt.
A repülő legenda méltó volt nagyapjához, az Aradon vértanúhalált halt Kiss Ernő honvéd tábornokhoz. Barátja, Vadász Ernő így emlékezett meg Kiss Józsefről a Belgrádi Hírek című újság 1918. május 30-i számában: ő volt a magyar Richthofen, s ha hasonló viszonyok és körülmények között repült volna, mint Richthofen, talán még annál is nagyobb lett volna. „A magyar aviatika legnagyszerűbb hőse kétségtelenül ő volt. A repülés történetében külön fejezetet fognak nyitni számára, melynek aranylapján dicsőségesen fog ragyogni a bátor hős egyszerű neve: Kiss József."
Bár a második világháborút követően hosszú időre a hallgatás homálya borult az egykori kitűnő tábori pilóta emlékére, mára már Ittebei Kiss József elfoglalta méltó helyét a nemzeti emlékezetben.
