1915. április 26.

Ismét remek nap, senki sem tudja megállni, hogy ne sütkérezzen az áldott napmelegben. Lesétálunk az állomásra az érkező vonatokat lesni, hiszen ez a szüntelen egyhangúságban elsőrendű szórakozás. Megcsodáljuk az érkező utasok furcsa toalettjeit, a lent lakó pajtásokkal váltunk pár szót, kicseréljük a pletykákat, s még éppen jókor érünk haza, hogy ne kerüljünk az orosz járőrök kezére. A muszkák ugyanis megsokallják, hogy parancsukat semmibe sem vesszük, s hirtelen rajtaütnek a sétálókon, és az idegen rayonban levőket összeterelik.

Ecker, aki felkísért bennünket, már nem is tud visszamenni barakkjába, s kénytelen az éjszakát nálunk tölteni. Az asztalunk tetején vetünk neki ágyat, biz nem puhát. Ma hozzájutottam egy térképvázlathoz, mely a tőlünk délre, a Selenga partjain a Góbi felé vivő karavánutat tünteti fel a Selenga mellékfolyóival. Egy másik Kelet-Szibériát ábrázolja. A cigarettapapírt itt nagy ívekben árulják, egy ilyenre lekopírozom én a térképeket, ki tudja, nem lesz-e egykor szükségem rájuk. A Selenga partján az út Kiachtába vezet, ez az orosz−mongol határon fekvő városka nagy kereskedelmi gócpont, úgy halljuk. Onnan tovább, délre kb. ugyanolyan távolságra (versztnyire) fekszik Urga, az urgai láma székvárosa. Azon túl már a Góbi homokbuckái következnek a végtelenségig, mert hiszen több ezer kilométerre fekszik onnan Peking, és ki tudja, mennyit kellene gyalogolni, míg kulturált területre juthatnánk.

Urgában a buddhista mongolok pápája, az urgai láma lakik, kit istenként tisztelnek ferde szemű alattvalói, de sajnos mi ennek az istennek is nagyon a háta mögött lakuk, s nehéz dolog lenne oda eljutni. Onnan a Góbin át Pekingig eljutni éppenséggel lehetetlennek látszik a mi körülményeink közt.
Diákgyerek koromban olvastam gróf Széchenyi Béla utazását Kínában, s ha arra gondolok, mennyi nehézséggel járt néhol az ő előrejutásuk, holott pénzzel, ajánlólevelekkel bőven el voltak látva, lehetetlen vállalkozásnak látszik előttem a szökés a mongolok országán át, kiktől arcvonásaink, sajnos vagy nem sajnos, de nagyon különböznek, köztük elkeveredni nem tudunk.