1915. április 29.

Az áprilisi szél itt is divatos, néhány napja kellemetlenkedik már, hordja a homokot, melyet már nem takar le a hó, és az ember szemét gyulladásba hozza. A tábor egy óriási homokmedence, s minél jobban kiszárad a talaj, annál utálatosabb, mert az ember kivált hegynek mehet, többet csúszik vissza, mint amennyit előrehalad. A táboron kívül − ahol a homok kevesebb s a pázsit gyakoribb − sokkal kedvesebb.

Ma először rándulunk ki a 6. bataillon fölötti erdőbe, megfürdetjük szemünket a fenyők felfrissülő zöldjében, és örömmel üdvözlünk minden régi ismerőst, a vadrózsa és galagonya bokrát, a füzek barkáit, a fehéren villogó nyírfatörzseket, s a lóhere hármas levélkéit a nyirkosabb, humuszosabb talajon. Minden ilyen kirándulásról fáradt izmokkal, de felfrissült lélekkel térünk vissza. Klinó Szamekkel, akinek szabad bejárása van a tisztekhez, Bodonyiéknál vizitel.