1915. december 3.

Ma egyesztendős berezovkai lakos vagyok. Hej, nem hittük azt tavaly ilyenkor! És hol leszünk jövő ilyenkor? Stützenbergernek is feladatok egy pénzt kérő táviratot, ez a legpraktikusabb segítség, amit nyújthatok neki. Varga Kálmánékat a 8. bataillonba költöztették, és az önkénteseket is a barakkban szállásolták el a bakaság között. Mi helyet adunk Kálmánkának, az asztalunkon alszik, de a farizeusképű, zsiványszemű muszka írnok észreveszi a dolgot és kipiszkálja szegény fiút.

Hosszabb szünet után végre megint megindul a posta. Nekem csaknem mindig jön lapom, ma is kettőt kapok Klárától, két fényképet, s egyet Ferkó bátyámtól. És óh, Egek! Subának egyszerre 3 lap is érkezik őtőle – Lolától. Miután egy-két-kilencszer áttanulmányozta őket, a Famae írását természetesen nem lehetséges tovább folytatni, veszi a kabátját és megy ki a hidegre. „Suba, aztán hazatalálj!" − hangzik utána a figyelmeztetés.