1915. október 3.

Vasárnap. Ismét meglátogat a földi, Krajasic, éspedig búcsúzni jön, ő is a druzsinával megy Mongólia felé. Fél rubel útravalót adok neki, nagyon felcsillan tőle a szeme. A viszontlátásra otthon! Az invalidusbarakkban nyílt új vendéglőben ebédelünk. Állítólag 20 kop. az ebéd, a fizetésnél azonban kisül, hogy ugyanannyi az 5. bataillonnál. Három önkéntest osztottak be ma az 5. bataillonba, akik egy itt átutazó transzportról szöktek meg, s ezért rájuk rótt büntetésüket most töltötték le. Ők is annak a látszólag kecsegető ténynek ugrottak be, hogy a Bajkálhoz legközelebb esik a mongol határ. Tíz napig kutyagoltak s éheztek, tévelyegtek úttalan utakon; örültek, mikor végre lefülelték őket.