1915. szeptember 9.

A komarnói ütközet évfordulója. Elgondolkozom rajta, hogy milyen csodásnak látszott akkor előttem az ép bőrrel való menekülés. És hogy nem lett-e volna sokkal jobb, ha akkor kapok egy golyót, mint hogy itt vesszek el sokkal nyomorultabbul.

András ma bent járt protekcióval Csizmadiánál, és nagyon leverten érkezik vissza. Semmi remény. Felismerhetetlenül, csonttá soványodva és önkívületben találta. A kórház zsúfolva, két ágyon három beteg fekszik, és még mindig naponta növekszik a betegek száma. Mi lesz ebből?