1916. január 5.

Cigányprímásunk, Bujka, aki elég jóképű gyerek, s a hegedűn igen szívéhez tudott szólni úgy a bataillonkommandáns feleségének(?), mint a századírnok mázsás feleségének, a két némber-malomkő közt a felőrlődés veszedelmének van kitéve, s végül is a banda kedvéért a rangidősebb hölgy mellett kénytelen dönteni. Sziklayval találkozom. Nagyon el van keseredve, a nélkülözéseket nem bírja elviselni.

Nagyon hirtelen jöttek azok a kórházi jó koszt után: a káposztaleves annyira kétségbeejti, hogy öngyilkosságot emleget. Pedig mi, többiek is csak úgy vagyunk, mint ő, a koszton éppen csak valamit segítünk a vacsorára vásárolt darabka szalonnával, szürke májas hurkával, s néha tésztákat vagy gulyást csinálunk. A hús fontja most 15 kopek.