1918. július 18.

Az állomáson nagy csend. A vörös csapatokból tényleg nem látunk hírmondót sem. Bárcsak így maradna! Az esti Hírmondó azt a rövid hírt hozza, hogy Kabler József és Schönauer ulánus őrmester, volt berezovkai plennik, akik a vörös gárdába beléptek, elestek. Utóbbival a kijevi térségben kerültem össze először s onnét Berezovkáig együtt jöttünk. Együtt voltam vele az 500. rotánál is, ahol ő mint művész szerepelt, kis akvarelleket pingált, elég ügyes dilettáns volt, és kiváló bécsi „strici". Képei révén elég jól keresett, de azért azzal a beszéddel állott be pár hete a vörösök közé, hogy nem bírja már tovább az éhséget. Mint tényleges őrmesternek, a vörösök havi 250 rubel fizetést adtak neki, ez volt a fő oka a lépésének. Állítólag rekvirálás alkalmával egy feldühödött falu muszkái verték agyon. Szép halál 4 évi fogság után.

Este, amint a nap leszáll, a baglyokkal egyetemben szárnyra kelnek a hírek is. Egyik szerint a vörösöknek egyik állomáson ekrazitraktáruk volt, s ebbe egy cseh gránát belevágott és 3 ott rostokoló transzport repült vele a levegőbe. A másik szerint Misovsk elesett. A harmadik azt tudja, hogy 400 derék bajtársunk érdekében a japánok közbeléptek, s őket a frontról hamarosan visszahozzák ide. Lázasan dolgozik most a plennifantázia, sok ilyen hírt termel és sajnos az ember sohasem tud vele tisztába jönni, hogy melyik, vagy melyikből mennyi az igazság.

Hogy milyen feszültek és felzaklatottak az idegek, azt élénken illusztrálja ez a megtörtént eset is. A tikkasztó nappalok után a barakkbeliek szívesen elüldögélnek csöndes diskurzusban a barakk körül még este 10 óra körül is, jóllehet statárium van és 9 után senkinek sem szabadna kint tartózkodni. Az őrjárat az est leple alatt csöndesen megközelíti a barakkot, és erre a kihívásra kardlappal és pofonokkal felel, mire olyan őrült rohanás támad, bukdácsolás egymás hegyén-hátán keresztül be ablakon és ajtókon, sőt be az ablakokkal és összetört ablaktáblákkal együtt, hogy a lódobogásszerű zajra, üvegcsörömpölésre, ordításra a már alvó bajtársak azt hiszik, hogy a barakk akar rájuk szakadni, és nemcsak ágyukból, de a bőrükből is csaknem kiugranak. Reggelig aztán az alvásnak ezek után fuccs. Másnap azonban megint ott ülnek a vitézek, legföljebb csak azok tartózkodnak a bejárók közelében, akiknek a kardlapból tegnap jutott valami. Változatosság kedvéért most a másik barakkot támadja meg az őrség, a 69. barakkot. Van is ott olyan ajvé, geschrien, hogy egy barakkbeli társunk lihegve jő, s pihegve ordít: „Mészárolják a 69. barakkot!" − mire nálunk is megrohamozza a plennisereg ismét az ablakokat, ajtókat.

Más hír. Irkutszkban egyetlen hadifogoly sincs már, a csehek sietve szállították el őket, nehogy esetleg megismétlődjenek a plenniharcok s a vörösök tőlünk kapjanak ismét erősítést. Ez szépen szól, sőt valami valószínűség is lenne benne. Ámde nyomában jön az ellenkező hír. A csehek után Európa felől Trockij Vörös Hadserege jön, tehát az út hazafelé még nem olyan tiszta, hogy az utazás egészen simán mehetne. Trockij serege után viszont a német és osztrák–magyar csapatok jönnek Szibéria ellen, hogy azt a másik oldalról jövő Japánnal együtt megszállják. Lehet válogatni a hírek között, kinek milyen felel meg az ízlésének.