1918. március 21.

Ma végre mégis megjött a béke szentesítésének híre, jóllehet már ismét rossz hírekkel rontották el a kedvünket. Az itt átutazó angol követség egyik tagja ugyanis ennek ellenkezőjét állította, és azzal kecsegtetett bennünket, hogy még másfél esztendeig itt fogunk rostokolni Szibériában. (Hogy tudta a jövőt ez a nyomorult!) Egyébként Európa felől mindenféle eddig szövetséges náció takarodik Vladivosztok irányában kifelé Oroszországból. Egy egész vonatra való belga páncélos autóosztag is átutazik kelet felé. Mandzsúriával, úgy látszik, el van intézve a dolog, mert az összeköttetés ismét helyreáll, s így a dohányosok abban reménykednek, hogy a harci zaj közben komiszul megdrágult dohány (egy cigaretta 9 kopek) ismét olcsóbb lesz. Hírlik, hogy a trojszkoszavszki bajtársak gyalogosan indultak útnak mifelénk, de ez nyilván csak mese lesz, hacsak a kinézerek elől nem voltak kénytelenek elinalni onnan a közvetlen közeli határról. Végre mégis ráragadt valami a mi vezetőségünkre is a németek készülődési lázából, és elhatároztatott, hogy mi fejenként 5 font cvibakkal fogunk nekiindulni a hazai útnak, s ennek a mennyiségnek befogadására való zacskót mindenkinek be kellett szolgáltatni, annak fontonkénti 30 kopekes azaz összesen 50 kopekes árával egyetemben. Cvibak alatt darabokra vágott és kőkeményre szárított fekete muszkakenyér értendő.