A „fehér háború” emlékei

Mit nevezünk pontosan „fehér háborúnak”?

Az első világháború idején a több mint 600 kilométer hosszú olasz – osztrák–magyar államhatár négyötöde az Alpok 1000–2000, sőt helyenként 3000 méternél is magasabb hegyeiben húzódott. Az olaszok az ott lezajlott háborút általában magashegyi háborúnak nevezik, de használják a rövidebb és költőibb „fehér háború” elnevezést is, hiszen a harcok részben a hóhatár fölötti, az év több mint felében hóval borított hegyekben zajlottak.

Kik harcoltak és milyen helyszínen?

A Tiroli-, a Karintiai- és a Júliai-Alpok magashegyeiben levő front teljes hosszában nem alakult ki összefüggő, többsoros lövészárkokból álló zárt harcvonal, mint a síkvidék harcmezőin. A sziklás talaj, a meredek hegyoldalak, a jég és a hó miatt ugyanis nem lehet kiépíteni láncolatszerű folytonos lövészárokrendszert. A „fehér háborúban” a két szembenálló haderő közül egyik sem törekedhetett a határ kordonszerű zárására. Az osztrák–magyar oldalon a soknemzetiségű Monarchia közös hadseregének tüzérségi és gyalogos alakulatai harcoltak. A járhatatlan szakaszokon nem voltak nagy csaták, nem tartózkodtak nagyobb egységek, a csapatok elsősorban a legfontosabb átjárókat és azok környékét igyekeztek megszerezni vagy biztosítani. A közbeeső részeket figyelőállásokból és őrjáratokkal tartották szemmel. A tél beállta sem jelentett tűzszünetet, meg-meg szólaltak az ágyúk, tüzérségi párbajok alakultak ki. A katonák őrködtek, járőröztek, alagutakat ástak a jég és a hó alatt, azokon keresztül próbálták egymás állásait és erődjeit megközelíteni és felrobbantani. A „fehér háború” szinte elviselhetetlen próbatételt jelentett a katonák számára. Az Alpokban 2500 méternél magasabban a hőmérséklet nyáron is nulla fok alatt marad, télen pedig gyakran heteken át mínusz 20 Celsius-fok alá süllyed. A több méter magas hóban, főként a gyakori lavinák miatt, még a járőrözés is életveszélyes, mert a lavinák akár az ágyúdörejtől is elindultak. A „fehér halál” csak a Dolomitokban a háború végéig közel tízezer osztrák–magyar katona életét vette el.

Milyen különleges felszereléseik voltak azoknak a katonáknak, akik ki voltak képezve a zord körülményekre?

A világháború előtt senki sem számított hosszú, az Alpokban vívott háborúra. Ott ilyen háborúk nem is voltak; Hannibál, Napóleon és Szuvorov is csak átkelt az Alpokon. Azelőtt a hadiipar nem gyártott speciális fegyvereket, felszerelést, jóformán téli ruházatot sem. A fehér háborúhoz kevés katona kapott kiképzést. Az osztrák–magyar oldalon főként a tiroli lövészalakulatok. Az olaszoknál többen: az alpinik (alpesi vadászok). Őket a hegyvidékekről sorozták, hegymászó kiképzést és felszerelést is kaptak.

Miért küldtek az Alpokba a hegyvidéki körülményekre kevésbé kiképzett katonákat is?

Röviden azt lehet mondani, hogy nem volt más. A helyzet azért lett drámai és tragikus, mert az első világháború a régi háborúktól eltérően tömegháború lett, a magashegyekben is több tíz- és százezres hadseregek álltak egymással szemben. Az Osztrák-Magyar Monarchia esetében ráadásul még a hadvezetés is hibázott. A tiroli alakulatokat például a háború elején a keleti frontra küldték, ahol 1914 végére kivéreztek, sokan orosz hadifogságba estek. Amikor Olaszország 1915 májusában belépett a háborúba, az Alpokba a boszniai frontról hoztak alakulatokat. Majd jöttek a síkvidékről származó, magashegyeket sohasem látott parasztkatonák.

Mi okozhatta a halálukat?

A hideg, a fagy, a lavinák, a megfelelő ruházat hiánya, a tüzérségi tűz, a robbantások és az egyéni fegyverek.

Mi célt szolgáltak a barlangok és a barakkok? Mennyi időt tölthettek el ott a katonák?

A nagyobb barlangokat élelmiszer- és lőszerraktárként, pihenőhelyként használták. A fából épített barakkokat hasonlóképpen. A barakkok, a kisebb-nagyobb barakktáborok nem a legelső vonalban voltak, hanem kissé távolabb és lejjebb. Az összeköttetésben nagy gondot jelentett az általában 400-500 méteres szintkülönbség. A legelső vonalban 2-3 hetenként váltották az alegységeket, többet ugyanis nem bírtak volna ki a katonák. A „fehér háború” frontjain 3-5 hónaponként volt a váltás.

Milyen tárgyak bukkantak elő napjainkban az olvadás miatt? Mit lehet ezekről tudni?

Mindenféle fegyverek, lőszerek és felszerelések, a katonák személyes holmiijai. Általában jó állapotban.

Mi a sorsuk? Hogyan és kik vizsgálják őket, hova kerülnek?

Jelenleg a hajdani „fehér háború” frontvonala mögötti országrészekben több, az első világháború történetére szakosodott múzeum működik, magától értetődően szakértő munkatársakkal. Az előkerülő tárgyak egy részét azonban „hazaviszik” a hegyeket járó egyéni gyűjtők és turisták, sőt az illegális régiség-kereskedelembe is bekerülnek.