Fontos dátum a magyar huszárság történetében 2020. július 1-je . Ezen a napon alapították meg - a Kincsem Nemzeti Lovas Programhoz illeszkedve - a Honvéd Huszár Díszalegységet, amelynek célja a több mint ezeréves katonai lovaskultúra erősítése, valamint a magyar stílusú lókiképzés bemutatása.
Sándor Zsolt őrnagy, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység Biztosító Huszár Század Előkészítő Törzsének részlegvezetője elmondta: a Honvéd Huszár Díszalegység megjeleníti a tradicionális magyar katonai lovaskultúrát az állami protokollban, huszárdíszjárőr szolgálati feladatokat lát el, bemutatókat tart, lovakat idomít és képez, lovasok kiképzését végzi, valamint részt vesz egyéb katonai feladatokban is.
A komplex feladatrendszer miatt létszámában most bővülő díszalegységnél folytatott huszárképzés rendkívül magas szintű lovastudást ad, emellett ez egy kiszámítható életpálya - fogalmazott az őrnagy, hozzátéve: honvédhuszárnak, lovásznak és patkolókovácsnak jelentkezhet minden nagykorú, magyarországi lakóhellyel rendelkező, büntetlen előéletű és cselekvőképes magyar állampolgár, aki rendelkezik a megfelelő egészségügyi, pszichikai és fizikai alkalmassággal.
A részleg vezetője rámutatott arra is, hogy nagyon fontos a bajuszviselet, hiszen a szép ápolt bajusz a huszár egyik ismérve. Ugyanakkor számos extra támogatással és kedvezménnyel igyekeznek még vonzóbbá tenni ezt a hivatást.
Ahhoz, hogy a párosokból jó huszár és jó huszárló váljon, szükséges az a magas színtű felkészülés, ami egy komplex kiképzési program szerint a szilvásváradi állami ménesből származó gyönyörű őshonos lipicai fajtával zajlik. A kiképzés fontos eleme a ló és a lovas közötti kölcsönös elfogadás, tisztelet, szeretet és bizalom, hiszen a díszelgési és protokolláris feladatokon való részvételre való felkészülés a zajhatásokat figyelembe véve olyan, mint amikor több száz éve a csatára készítették fel a lovakat.
A Nemzeti Honvéd Díszegységnél jelenleg szolgálatot teljesítő huszárok egybehangzóan állítják, hogy szenvedélyük a hivatásuk és kívülállóként is tisztán látszik, hogy szívvel–lélekkel végzik el a feladataikat. A kiképzésre a díszalegység tagjai az ország különböző részeiről érkeztek s közös tulajdonságuk a katonai hivatás melletti elkötelezettség és a lovak feltétlen szeretete.
„Arra a kérdésre, hogy milyen a jó huszár, egy régi Lovassági szabályzatból emelnék ki egy részletet »Lovasszellem nélkül jó huszár elképzelhetetlen. Lovasszellemtől áthatott az a huszár, aki bátorszívű; aki önmagában, lovában és fegyvereiben bízik; aki önmagánnál is jobban szereti és ápolja azokat; aki bármely helyzetben merész, de átgondolt elhatározásra jut és azt nyomban erélyes tettel is követi...«” – mondta Sándor Zsolt őrnagy
