„A katonák jelenléte erős és pozitív üzenet a társadalom felé”

Az első hullám idején, tavaly tavasszal sokan félreértették a kórházparancsnoki rendszer lényegét. Olyan álhírek keringtek, miszerint a katonák megszállták a kórházakat. Találkozott hasonló aggodalmakkal Keszthelyen?

Én ilyesmiről csak olvastam. Igaz, éppen emiatt kicsit aggódva kezdtem meg a munkát, nem tudtam, hogyan fogadnak majd a rémhírterjesztések után. Aggodalmam a megérkezésem után azonnal eltűnt, csak pozitív tapasztalataim voltak és vannak. Ebben a kórházban sem a betegek, sem a látogatók részéről semmiféle negatív felhang nem fordult elő. Érezték és látták, hogy segíteni jöttünk. Mivel ez a szituáció előzmények nélküli, az elején volt némi rácsodálkozás a jelenlétünkre, mindenkinek meg kellett barátkoznia a gondolattal, hogy a katonák a kórházi mindennapok részévé válnak, de negatív prekoncepciót senki részéről nem tapasztaltunk. Ugyanez vonatkozik a kórház vezetésére is: az első pillanattól kezdve tökéletes az együttműködés. Megadtak minden segítséget, biztosították a munkánkhoz szükséges hátteret.

Mi a konkrét feladata a kórházparancsnoknak?

A kórházparancsnoki rendszer felállításáról szóló kormányrendelet nagyon világosan fogalmaz. Az alapvető cél az egészségügyi eszközök és felszerelések védelme, nyilvántartása és mennyiségük folyamatos biztosítása. Ezen túl mi vagyunk a közvetlen összekötő kapocs a kórház és az Operatív Törzs között, az, amelyik direktben tudja továbbítani a legfelsőbb szintre a kórház problémáit, tudja képviselni az érdekeit. Így gyakorlatilag megszűntek a köztes lépcsőfokok, amelyeket eddig meg kellett tenni egy-egy probléma jelzéséhez vagy bárminek az igényléséhez.

A kezdetekkor mi jelentette a legnagyobb kihívást?

A Magyar Honvédség és a kórházak szervezeti kultúrája között érezhető különbségek vannak. Ez nem negatív megállapítás, egész egyszerűen másképpen működik a két szervezet. A kórházparancsnoki rendszer abban is segített, hogy össze tudjuk fésülni a különböző rendszereket. Az anyagok nyilvántartása a kórházakban például akár osztályonként is eltérő módon működött. Az elején segítenünk kellett abban, hogy egy adott dolgot mindenki egyformán értelmezzen, hogy a cél elérése érdekében ugyanarra gondoljon a kérdező és a válaszoló is. A másik kihívás éppen az volt, hogy még számunkra sem volt teljesen világos, milyen problémákkal szembesülhetünk. Láttuk az olaszországi és a franciaországi helyzetet a híradásokban, fel kellett készülnünk egy hasonló szituációra is. Szerencsére Magyarországon ez nem történt meg, de ezt az elején még nem tudhattuk, mint ahogyan azt sem, adott helyzetben melyik lépés lesz a legjobb válaszreakció.

Az első hullám idején lehetett olvasni olyan kórházakról, ahol a kórházparancsnokok készletek eltűnését jelentették, ezekben az esetekben konkrétan bűncselekmény történt. Itt előfordult hasonló?

Soha semmi ilyesmit nem tapasztaltunk ellenőrzéseink során. Az itt dolgozók tökéletesen tisztában voltak és vannak vele, hogy ezek az eszközök a betegellátásban nélkülözhetetlenek. A nyilvántartásaink pontosan megegyeznek a valós készletekkel.

Bár orvosszakmai kérdésekbe nem szólhat bele, van-e például javaslattételi joga a kórházba jutó vakcinaadagok számának megállapításakor?

Az is orvosszakmai kérdés, ebbe szintén nem szólunk bele. Mi a koordinációért és a lehető leghatékonyabb lebonyolításért felelünk.

Milyen visszajelzéseket kapnak a munkájukkal kapcsolatban?

Csak pozitívakat. A katonai jelenlét a kórházakban két részből tevődik össze. Volt egy olyan időszak, amikor még csak a kórházparancsnoki rendszerrel találkoztak az itt dolgozók. Aztán jött egy új elem: katonák lettek kirendelve a kórházakhoz, hogy segítsék az ott folyó gyakorlati munkát. Sok visszajelzést kaptunk, mindenki pozitívan értékelte a jelenlétünket. A katonák megjelenésével - jelen pillanatban összesen tizenegyen vagyunk - még erősebb lett ez az általános vélemény. A gyakorlati hasznon túl nagyon erős üzenete van ennek a társadalom felé. Mindenki láthatja, hogy a Magyar Honvédség valóban minden helyzetben és mindenhol segít. A mi munkánkat főképp a menedzsment látja, a beléptetésnél és a logisztikai feladatok gyakorlati ellátását végző katonákat azonban mindenki. Erős és pozitív megerősítése ez a honvédség és a társadalom jól működő kapcsolatának.

A kórházparancsnokok a kórházi dolgozókhoz hasonlóan fokozottan ki vannak téve a fertőzésnek. Hogyan védekeztek, védekeznek? Ön elkapta a vírust?

Nem. Egyszer egy kolléga fertőzött kontaktja miatt karanténban voltunk a feloldó negatív tesztig. Ugyanazok a szabályok érvényesek ránk, mint minden kórházi dolgozóra, s mivel egyik fő feladatunk a járványvédelmi szabályok betartásának ellenőrzése, nekünk a példamutatással is elől kell járnunk. A katonák a beléptetőponttól kezdve mindenhol ott vannak, részt veszünk az értekezleteken, folyamatos kontaktusban vagyunk a dolgozókkal, így rendkívül komolyan vesszük az előírások betartását.

Hogyan tartatják be a járványügyi előírásokat a kórházban?

Megint a pozitív hozzáállásra utalnék vissza. Bár most látogatási tilalom van, annak idején, amikor még voltak látogatók, a puszta jelenlétünk is elég volt ahhoz, hogy mindenki maximálisan betartsa az előírásokat. A nyáron volt egy időszak, amikor sokan azt hitték, hogy a fertőzési számok csökkenésével ezen is lehet lazítani, ilyenkor a lehető legudvariasabban, de határozottan felszólítottuk az illetőt a védelmi eszközök helyes és maradéktalan használatára, aminek azonnal mindenki eleget is tett. A második hullám kezdete óta már mindenki figyel arra, hogy mindenben eleget tegyen az előírásoknak, igazából nincs problémánk ezzel. Ha szólunk valakinek például a helyes maszkhasználat kapcsán, azt soha nem kötözködésnek veszi, azonnal érti, hogy mindannyiunk közös érdeke a tét.

Mit tapasztalt egy év elteltével? Csökken a járvány miatti feszültség a kórházi dolgozókban, vagy inkább nő?

Inkább némi fáradtságot érzek, a feszültség növekedésén már túl vagyunk. Volt időszak, amikor a dolgozókon érzékeltem az aggódást, hiszen óriási nyomás nehezedett rájuk. Teljesen jogosan féltették a saját egészségüket is, hiszen ők valóban nap mint nap a tűzvonalban dolgoznak. Eljött azonban az a pillanat is, amikor elkezdtek maximálisan megbízni a védőfelszereléseikben, ami valóban hatásos a fertőzéssel szemben. Törvényszerű, hogy a kórházakban a dolgozók is fertőződnek, ám az esetek zömében nem is itt kapják el a vírust, hanem otthon, családi körben. Mára magabiztosan kezelik a helyzetet, túl vagyunk azon az időszakon, amikor a megbetegedések miatt szinte napi szinten kellett átírni a létszámot és a biztonságos számú orvosi személyzetet biztosítani. Mára már annyian estek át a fertőzésen, és annyian vették fel a védőoltást (beszélgetésünkkor a kórházi személyzet már a második oltást is megkapta), a védőszabályok betartása olyan rutinszerűen működik, hogy a munkavégzést már nem fenyegeti a vírus.

Hogyan teljesít szolgálatot? Ingázik a lakóhelye és a kórház között?

Hétközben a Honvédkórház Hévízi Rehabilitációs Intézetében vagyunk elszállásolva, ami tíz kilométerre van innen. A hétvégét a családunkkal töltjük, de természetesen ezt felülírja az, ha valamilyen fontos dologban éppen akkor kell intézkedni. Olyankor azonnal visszajövök.

A családja hogyan viseli a folyamatos távollétet?

Mondhatnám úgy, hogy megszokták. Majdnem öt évet voltam távol különböző missziókban, s bár nem könnyű, de megértették és elfogadták a távollétemet.

Ha már említette: van olyan, amit a missziós tapasztalataiból a jelenlegi helyzetben kamatoztatni tud?

A szituáció némileg hasonló. Az embert kiveszik a megszokott munkakörnyezetéből, és egy merőben új, ismeretlen helyzetben találja magát. Úgy érkeztem ide, hogy még a kórházparancsnoki támogató logisztikus kollégát sem ismertem, nemhogy az itt dolgozókat. Ráadásul az első hullám idején voltak jóval rosszabb forgatókönyvek is, az pedig, ha valaki válsághelyzetben lévő területeken teljesített szolgálatot, ad némi magabiztosságot ahhoz, hogy egy teljesen új szituációban a megfelelő döntéseket tudja meghozni.