A Ludovika Akadémia ellenforradalmi felkelésének 103. évfordulójára emlékeztek

A Ludovika főépület falánál tartott rendezvényen a parlamenti államtitkár hangsúlyozta: a ludovikások hajlandóak voltak akár a legnagyobb áldozatot is meghozni azért, hogy Magyarországot megszabadítsák a kommunista rémuralomtól azzal, hogy a tervezett felkelés élére állnak és elsőként kezdjék meg a katonai cselekményeket. „Az elszántságuk ugyan nem vezetett sikerre, de a bátorságuk és hazaszeretetük a ’48-as és az ’56-os forradalmárokhoz mérhető, hiszen biztosra vehették, hogy milyen sors vár rájuk, ha nem sikerül legyőzniük a diktatúra terrorját” – mondta Vargha Tamás.

Dr. Koller Boglárka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) nemzetközi rektorhelyettese kiemelte: a mai napon újra avatják azt az 1929-ben állított emléktáblát, amit a kommunista időkben levertek az egyetem faláról. A nemzetközi rektorhelyettes hozzátette: Guido Romanelli olasz alezredes 1919-ben több ludovikás hallgató életét megmentette. Az első világháború befejezését követően, 1919 májusában, Romanelli az antant Magyarországra küldött megbízottja lett. 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot és a proletárdiktatúra bevezetését. A forradalom ellenforradalmat is szült, aminek következtében 1919. június 24-én kitört a Ludovika-felkelés, melyben részt vettek az egykori Ludovika Akadémia oktatói és hallgatói is. „Az ellenforradalom vezéralakja Lemberkovics Jenő százados, a szervezkedés szürke eminenciája Hőnig Vilmos, a főszervezője Bartha László őrnagy volt” – idézte fel a múltat Koller Boglárka.

A fegyveres felkelés célja a Ludovika Akadémia épületének védelme és a kommunikációt biztosító József-telefonközpont megszállása volt. Balla Tibor ezredes, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Katonai Vezetéstudományi és Közismereti Tanszékének kutatóprofesszora elmondta: a ludovikások végül egy napig tartottak ki, majd felhagytak az ellenállással. „A Ludovika védelme során az intézmény két tanára, Karátson István százados és Erődy Ödön tartalékos főhadnagy, valamint Pogány Jenő II. évfolyambeli akadémikus veszítette életét. Lemberkovics Jenő századost, a hadügyi népbiztosság 31. osztályának vezetőjét, az ellenforradalom vezéralakját a Vilmos laktanyában elfogták és a Vörös Őrség egyik politikai biztosa három lövéssel megsebesítette, sebesülésébe még aznap este belehalt a kórházban. Mildner Ferenc századost, a Ludovika lovaglótanárát pedig Kun Béla parancsára július 31-én gyilkolták meg a Duna partján” – ismertette Balla Tibor ezredes.

Az ellenforradalom felszámolását komoly megtorlás követte volna a hatalom részéről. A felkelők vezetői és az őrizetbe vett akadémikusok ellen meghozott halálos ítéletek végrehajtását Guido Romanelli olasz tüzér alezredes, a bécsi antant katonai misszió Magyarországra küldött megbízottjának erélyes közbelépése akadályozta meg.

A rendezvény a harcokban elesett ludovikások tiszteletére emelt emlékoszlop, valamint a Romanelli emléktábla megkoszorúzásával ért véget. Koszorút helyezett el – mások mellett – Scmittné Makray Katalin zászlóanya, Bozó Tibor vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Parancsnoksága törzsfőnöke, dr. Pohl Árpád dandártábornok, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja, valamint Sári Szabolcs ezredes, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka is.