A Sisu-hadtest, avagy magyar önkéntesek a „téli háborúban”

Hetven év kellett ahhoz, hogy megjelenjen az a könyv, amely korhű dokumentumokkal színesítve taglalja a szovjet-finn háborúban részt vett magyar önkéntesek tevékenységét.

A kötetben öt, Finnország függetlenségéért harcoló magyar önkéntes osztja meg harctéri élményeit az olvasóval, megtörve ezzel az eddigi  csendet, noha a Sisu harcairól – a sisu szó finnül bátorságot, kitartást jelent – valamikor hősi legendák születtek, hiszen a „téli háborúban" résztvevő külföldi önkéntesek, vállalva a zord körülményeket, életüket sem kímélve küzdöttek a finn bajtársak oldalán.

A hadtestben, csaknem háromszázhatvan harcedzett magyar önkéntes szolgált. Valamennyien képzett katonák voltak.

Zetényi-Csukás Ferenc, a könyv egyik szerzője a bemutatót követően  elmondta: „Az anyag gyűjtése során azt tapasztaltam, hogy a veteránok mennyire elhallgatták a történteket, sok esetben még leszármazottaik elől is. A könyvben nem csupán az öt főszereplő életútját követhetjük nyomon, hanem a háborúban harcoló önkéntesek névsorát is olvashatjuk. A hazánkból Finnországba érkezett katonákat a Sisu-hadtestbe szervezték, majd kiképezték a havas vidéken való harcokra."

Mint ismeretes, a téli hadjárat előzménye az volt, hogy a Sztálin Szovjetuniója látszólag segítségnyújtási szerződést kínált Finnországnak, amely lényegében a finn föld megszállását tette volna lehetővé. A finnek elutasították az ajánlatot, mire a szovjet hadsereg hadüzenet nélkül támadást indított a mind emberben, mind fegyverzetben hiányt szenvedő finn hadseregben ellen.

Sztálin gyors kapitulációra számított, a Vörös Hadsereg azonban elkeseredett ellenállásba ütközött. A finn haderő kezdetben az aktív halogató harcmodorra rendezkedett be. A svédek segítettek: rejtjelfejtő irodájuk megfejtette a szovjetek kódját és továbbította a finneknek. Emiatt szaporodtak az ellentámadások és így volt képes a mintegy 175 ezres finn hadsereg feltartóztatni az egymilliós szovjet haderőt.