A tó mélyén

Évente legalább egyszer szükség van dekompressziós merülési gyakorlatok végrehajtására, egyrészt a képesség szinten tartáshoz, másrészt az újoncok tudásának elmélyítéséhez. Ez zajlik a hét folyamán az MH II. Rákóczi Ferenc 14. Műszaki Ezred és az az MH Bornemissza Gergely 2. Felderítőezred búvárai részvételével, az Ócsa melletti bányatóban. A különféle alakulatok szakállományának közös felkészülése rendkívül gyakori ezen a területen, hiszen nagyon fontos, hogy a víz alatt is ugyanazt a nyelvet „beszéljék” és ugyanazokat az eljárásokat használják. Ezen merülési forma sajátossága, hogy – mivel mindig mély vízben történik – a búvároknak feljövetelkor a nyomáskülönbség miatt úgynevezett dekompressziós megállókat kell tartaniuk, elkerülve ezzel a nitrogénbuborékok keletkezését a véráramban.

A gyakorlat feladatai közé tartozott többek között a szinteken tökéletesen egyhelyben történő lebegés, illetve különböző fordulatok elvégzése is. Ahogy Mészáros-Berkecz László őrmester, az MH II. Rákóczi Ferenc 14. Műszaki Ezred búvárállományának főtechnikusa, egyben a merülés vezetője fogalmaz, a sikeres végrehajtáshoz a búvároknak azt is meg kell tanulniuk, hogy a tüdejükben lévő levegő mennyisége hogyan befolyásolja pontosan a vízben való emelkedésüket és süllyedésüket. Mint elmondta, a felszerelés ismerete mellett ehhez elengedhetetlen az önkontroll is.

A mostani foglalkozás egyediségét az új technikai búvárfelszerelések használata jelentette; dupla palackkal, mely több légzőgázt tartalmaz, ezáltal hosszabb merüléseket is lehetővé tesz, illetve szintén új képességeket lehetővé tevő uszonnyal. Ezek használata természetesen a korábbiaktól eltérő követelményeket támasztott a búvárok elé; meg kellett tanulniuk hátrafelé úszni, illetve olyan úszástechnikát is elsajátítottak, mely megakadályozza a mederfenék felkavarását. Ez különösen fontos iszapos vizek esetén. A feladatokat mindkét alakulat állománya sikeresen teljesítette. Érdekesség, hogy egy hasonló gyakorlat kiértékelés folyamatos, hiszen a katonák egyrészt csapatban merülnek alá, s mindig ki van jelölve egy vezető, aki figyeli társai mozdulatait, javítva az esetleges hibákat, majd rögtön a merülés után, már a felszínen is átbeszélik a lent tapasztaltakat.