Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A víz világnapja – más szemszögből

Interjú egy katonai műszaki búvárral

Szöveg: MH 2. KRDD | Fotó: Vári Sándor őrmester |  2021. március 22. 7:18

A veszélyeztetett édesvízkészletekre és a mindenki számára elérhető, tiszta víz fontosságára hívja fel a figyelmet a víz világnapja minden év március 22-én. A jeles nap apropóján Vári Sándor őrmesterrel, az MH 2. vitéz Bertalan Különleges Rendeltetésű Dandár műszaki búvárával készített interjúval szeretnénk bemutatni hogyan kapcsolódik össze az élővíz tisztelete és egy nagyon különleges szakma.

Mikor és hogyan lettél búvár?

Búvárkarrierem 2000-ben kezdődött. Ezt megelőzően sem állt távol tőlem a víz, a vizek szeretete. Vízimentőként dolgoztam és ráadásul nem is uszodai körülmények között, hanem nyílt vízen, a Kettős-Körösön és a Fekete-Körösön. Már ekkor is nagyon kacsintgattam a búvárkodás felé, így 2000-ben iratkoztam be egy búvártanfolyamra.

Inspirált előtte valami?

Mindig is érdekelt a vizek világa, a vadvizek. Azt játszottuk, hogy iszapot, kavicsot hoztunk fel, vagy azt próbáltuk, hogy ki tud mélyebbre merülni. A Fekete-Körösön, ahol vízimentő szolgálatban voltam, észrevettem, hogy munkabúvárok dolgoznak, ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet, de későbbi oktatóim is mérdföldkőnek számítottak az életemben. Ők nem civil oktatók, hanem a fővárosi tűzoltóság búvárai voltak. A munkájuk sokszínűsége terelt abba az irányba, hogy a hobbiból munka legyen. 2000-től kezdtem el búvárkodni, de akkor még viszonylag kevés búvár volt a környéken, nehéz volt búvártársat is találni, akivel az ember merülhetne.

20210320-buvar 01

Hogyan folytatódott a történet?

Először egy alapfokú búvár tanfolyamot végeztem, ezt követően haladó búvár végzettséget szereztem az Adrián, a mentőbúvár képzést pedig itthon, bányatavi körülmények között. Már mentőbúvár voltam, amikor elkezdtem keresni a lehetőséget, hogyan lehetne a búvárkodásból megélni. Találtam egy ipari búvárkodással foglalkozó gyulai céget, másnap már kezdhettem is náluk. Éppen árvízi időszak volt, azért tudtam hirtelen bekapcsolódni a munkába.

Stílusosan szólva: bedobtak a mélyvízbe.

Mondhatjuk így is. Ott nem igazán érdekelt senkit, milyen végzettségem van, inkább teszteltek, vizsgáztattak. Ez mind a búvár, mind a magánéletemnek egy meghatározó része és az is marad a jövőben is. 2004-től 2008-ig hol összefüggően, hol kisebb szünetekkel náluk dolgoztam, időszakos munkaként. Ez egy ipari búvárkodással foglalkozó kis helyi cég volt, de rengeteg mindent megtanultam, nemcsak a búvárkodásról, hanem annak szárazföldi részéről is, az előkészületeket, a különféle lakatosmunkákat, műszaki munkákat. A hegesztést, vágást például a mai napig használom, erre épül a műszaki „búvárságom”. Az alapvető fogásokat tőlük sajátítottam el. Ezzel a céggel bejártuk egész Magyarországot a Drávától kezdve, amely Európa leggyorsabb sodrású folyója, a Dunáig, Tiszáig. Sajnos van pár olyan emlékem is, ami nem fog soha kitörlődni az emlékezetemből.

Mikor érezted úgy, hogy veszélyben forgott az életed?

Jó, hogy említed a veszélyt, mert szoktam kérdezni a fiúktól is, hogy ti nem féltek? Az nem normális, ha valaki nem fél. Én azzal nem akarok merülni, és ezt jól kell érteni. Nem azt mondom, hogy rettegjen minden egyes merülés előtt, de ismerje fel a veszélyforrásokat. Tisztelje a természet erejét. Abszolút. De lehet, hogy valaki tiszteli a természetet, mégsem látja a veszélyforrásokat, olyan, mint a gyerek: nem érzi. Nekem is megtanították hogyan tudok olvasni a vízről, a víz mozgásából. Ha kérdezték: látod hogyan fodrozódik a víz? Ott a víz alatt van egy uszadék. Vagy visszaforog a víz. A Dunában tapasztaltunk olyat, hogy a felső öt méter sodrásiránynak, az alsó öt méter ellenkező irányba folyt. A vezetőkötélen pedig sodrásiránynak megfelelően kell tájékozódni. Ez nem egy iskolarendszerű képzés volt, de talán még jobb is így, az ember a saját bőrén tanulta meg a trükköket. Voltak veszélyes szituációk, amelyeket utána kiértékeltünk, hogy mit is tanuljunk belőlük.

20210320-buvar 012

Nagyon szépen mondtad, hogy kiértékeltétek a helyzetet, ez már katonás volt. Itt csapjunk kicsit át a jelenbe, hogyan lettél katona, ha neked civil életben is bejött a búvárkodás?

2009-ben lettem katona, ugyanis az ipari búvárkodás nem volt állandó munka. Úgy gondoltam, hogy jó lenne egy állandó munkahely és mindig is terveztem, hogy katona legyek. Bementem Békéscsabára, a toborzó irodába és mondtam, hogy búvár szeretnék lenni. Több választási lehetőség közül Szolnok mellett döntöttem. Következett az orvosi vizsgálat, ami sajnos nem sikerült, így egyelőre a búvár beosztást nem tölthettem be. Öt évet az akkori MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj harmadik századnál töltöttem, mint géppuskás, ami megalapozta a katonai életemet. A mai napig azt vallom, hogy „ne kerüljön hozzánk kopasz katona”, tapasztalja meg egyrészt milyen a katonaélet, másrészt tudjon harcászkodni, fegyvert kezelni. Az akkori századparancsnokom az egyik reggeli kihallgatáson megkérdezte, hogy szeretnék-e búvárkodni. Biztatására újból nekivágtam az orvosinak, ami szerencsére sikerült és tulajdonképpen így kezdődött a honvédségi búvárkarrierem. Ahogy a beosztásba kerültem, megkezdődött Szentesen a búvár alaptanfolyam.

Adott új ismereteket?

Igen, mert nagy hibát követ el, aki azt mondja, hogy már mindent tud. Mindig, minden szinten lehet tanulni. A mentőbúvár képzést és a honvédségi mentőbúvár képzést is ott végeztem. Ezt kétévente szinten tartani, újítani kell. De, ami érdekesebb lehet, a munkabúvárkodást, a nehézbúvárkodást is Szentesen, a kiképzőbázison tanultam.

Ez a sisakos, zártrendszerű búvárképzés?

Így van, ezt ők oktatják, ott lehet náluk fúrni-vágni, ők ennek az atyjai.

Evezzünk át kicsit más vizekre, kicsit sósabbakra.

Gyakorlatok során volt lehetőségem Horvátországba is kijutni, a horvát különleges erőkkel együtt hajtottunk végre merülési, kiképzési feladatokat.

Miben más a tenger, mint egy folyó egy búvár számára?

Nagyobb mélység van, nagyobb mozgástér. Aki a hazai vizekben megtanul búvárkodni, az - minden nagyképűség nélkül - a tengerben csak játszik, bár azt nem mondom, hogy nem rejt magában veszélyeket. A mélység annyira nem befolyásoló tényező, a felszereléseink viszont korlátozzák, hogy - bár mélyebbre is tudnánk merülni - negyven méter alá menjünk. A tengeren is többnyire műszaki búvár feladatokat hajtottunk végre, roncsfelderítéstől kezdve tárgykeresésig, tárgykiemelésig.

Van lehetőséged átadni a megszerzett tapasztalataidat?

Igen, most ez a legnagyobb kihívás. Elmondhatom, hogy merülésvezetőként és oktatóként is dolgozom. Aki most Szentesen végez alaptanfolyamon és bekerül újonc búvárnak a csapathoz, azokkal mindig én foglalkozom. Jó látni, hogy milyen búvárokká válnak. Mentorálom őket, de nem csak őket, a tapasztalt búvárokat is, felkészítem őket a saját erők szabad mozgásának biztosítására és az ellenséges erők tevékenységének akadályozására. Remélem, hogy sokáig képes leszek még ellátni ezt a beosztást.

Címkék