Afrikaiként is magyar

1915-ben Nagyváradon szokatlan látvány fogadta az utca emberét: magyar egyenruhát viselő, afroamerikai katona indult bajtársaival a frontra. A helyieknek persze ismerős lehetett Ali Mahmud, mert besorozását megelőzően a városi moziban dolgozott. A délceg fiatalember ott persze rendszerint piros egyenruhában tűnt fel és munka közben sem volt rest az udvariasság határain belül bókolni a hölgyeknek.

A mindig derűs Alinak azonban igen nagy bánata volt, hogy amíg a magyar ifjakat besorozzák és a frontra küldik, ő még mindig a moziban dolgozik. Szeretett volna közéjük tartozni, mert hazájáért akart harcolni. A Pesti Hírlap korabeli cikke szerint sokszor zokogásban tört ki munkahelyén, arcát kezébe temetve vonta kérdőre az embereket, hogy ő miért nem mehet a háborúba és szolgálhatja hazáját - ő ugyanis magyarnak érezte magát. És nem csupán azért, mert afrikai származása ellenére kitűnően beszélte nyelvünket… hiába nem félt fegyvert ragadni a haza érdekében, meg kellett szereznie a magyar állampolgárságot, mert ennek hiányában senki nem lehetett honvéd.

Végső elkeseredésében felkereste a hadügyminisztériumot, hátha ott orvosolni tudják a problémát. Fáradozásai szerencsére nem voltak hiábavalóak és kívánsága szerint, hat hét alapkiképzést követően besorozták. Sokakkal ellentétben szívesen állt be a hadseregbe és ahogy egyik levelében is fogalmazott: kész volt vérét és életét feláldozni szeretett hazájáért. A galíciai hadszíntérre került, ahol sokan odavesztek, de ő szerencsével járt: túlélte a háborút, sőt az ezüst vitézségi érmet is kiérdemelte.

Háború utáni életéről már nem születtek újságcikkek, ezért csak remélni lehet, hogy a magát magyarnak érző Ali Mahmud honvéd épségben hazatért Nagyváradra. Persze, hogy pontosan miként került oda, az kicsit rejtélyes. Egyesek szerint egy török üzletember rabszolgája volt, akit Budapesten hagytak és onnan érkezett Nagyváradra. Egy másik forrás úgy tartja, Szenegálban született, onnan Berlinbe költözött és ott nevelkedett, majd áttelepült Erdélybe.

Bizonyos források viszont Bobbyként hivatkoztak rá és azt írták, hogy New Yorkból származó artista volt, aki vándoréletének köszönhetően került Magyarországra. Az igazság már nem derül ki, de az bizonyos, hogy 1915-ben, Galíciában volt egy magyar katona, aki egyedüli afroamerikaiként bátran harcolt Magyarországért, a hazájáért.