Hol húzódik határ ember és gép között? Mennyire ember egy robot, ha tudatosan kész feláldozni magát egy ügyért? És mennyire robot az ember, ha maga helyett gépeket küld harcba? Mikael Hafström filmje izgalmas témákat boncolgat az új netflixes dobásban, ám a gondolatokat végül agyonnyomja a közhelyszerűség.
Fogalmam sincs, miért kellett az Outside the Wire címet ilyen semmitmondóan magyarítani. Pedig az eredeti világosan hordozott magában egy elsődleges és egy elég nyilvánvaló másodlagos jelentést, de nálunk már hungarikumnak számít a semmitmondó átkeresztelések ipari termelése. Ez esetben is csak azért bocsánatos a mellényúlás, mert maga a film hasonlóan semmitmondó lett, mint azt hazai címe sejtetni engedi. Sztorink egyszerű: Harp (Damson Idris) egy konténerben üldögélve, számítógépről vezérli a pilóta nélküli drónokat, amelyek több ezer kilométerre tőle pusztítják az ellenséget. Egy alkalommal mérlegelnie kell, hogy feláldozzon-e két amerikai katonát azért, hogy azzal harmincnyolc másikat megmentsen. Harp döntésével kivívja a felettesei haragját, akik úgy gondolják, ideje a fiatal katonát valódi háborús környezetbe küldeni, majd ott megtanulja értékelni bajtársai életét. A sors furcsa fintoraként az ukrán konfliktus kellős közepébe csöppenő Harpnak egy csúcsmodell, ember formájú robot, Leo (Anthony Mackie) lesz a felettese, akivel aztán nekierednek a nagy semminek, hogy megmentsék az Egyesült Államokat, vagy valami ilyesmi.
A film talán egyetlen érdekessége, hogy Budapesten forgatták a városban játszódó jeleneteket. (Igaz, van valami riasztó abban, hogy egy képzelt, jövőbeli, lepukkant Ukrajna ábrázolásához éppen a mi utcáinkat találták megfelelőnek az alkotók, kellemes adózás ide vagy oda.) Pedig az alapképlet boncolgatása számtalan izgalmas kérdést hordoz magában. Leo viselkedése emberi, túlontúl emberi, míg Harp mentalitása annyira azonosult addigi munkakörével, hogy időnként gépebbnek tűnik a harci robotoknál, a gumpoknál. Utóbbi az eseményeket szó szerint dróntávlatból követte eddig, így azonosulni sem tudott a háború valódi arcával, míg a robot annyira magáévá tette az emberi pillanatokat, hogy érzelmekben magasan az ember felett állónak tűnik.
A furcsa kettős kapcsolata azonban hamarosan unalomba fullad a képernyőn, válaszokat nem nagyon kapunk, helyette láthatunk egy nagyon is ismert panelekből összepakolt filmet, amelyet gyorsan kilök majd emlékezetünkből a gyógyító idő. Sajnos, a történet csavarjai és a végkifejlet gyakorlatilag azonnal kiszámíthatók, Mikael Hafström (Szupercella) rendező még azzal sem fáradt túl sokat, hogy legalább egy kicsit bizonytalanságban tartsa a nézőt.
A Halálos harcmező talán legnagyobb hibája az, hogy nem akarta hagyni annak láttatni magát, ami: egy szimpla akciófilmnek. A forgatókönyv sorra filozófiai síkra próbálta terelni a dialógusokat, amelyek annyira kínosra sikeredtek, hogy az ember könnyezve gondol vissza a „Hasta la vista, baby!” tömör zsenialitására és egyszerű tökéletességére.
Elhiszem, hogy a történet nagyon is napjaink és közeljövőnk meséje, de a gép az emberben és ember a gépben sztorija már messze túl kellene, hogy mutasson a bárgyú képi és gondolati beállításokon. Arra, hogy mi is az emberiség és emberiesség esszenciája, próbál ugyan választ adni, de a mozi lezárásában is kérdőjelek sokaságát villantja meg előttünk, megfelelő érzékenység és empátia nélkül. Az ember az ember, a gép az gép, vonhatnánk le a konzekvenciát, ha beszélhetnénk konzekvenciáról. Kár érte, a téma nagyon ígéretes volt, a kivitelezés azonban kétségbeesetten nem állt összhangban az alapkoncepcióval.
A mesterséges intelligencia témája már a filmek világában is klisés téma, a rendezők és producerek azonban bámulatos mohósággal kapnak egy-egy új forgatókönyv után. Hafström valami egészen újat és izgalmasat próbált zsáneren belül bemutatni a Netflix új produkciójával, de sem izgalmas, sem új nem sült ki a dologból. Nézhető és felejthető alkotás.
Nem fogsz hiányozni, Bádogember.
Halálos harcmező
(Outside the Wire) 2021
Rendező: Mikael Hafström
Forgatókönyv: Rowan Athale, Rob Yescombe
Operatőr: Michael Bonvillain
Vágó: Rickard Krantz
Zene: Lorne Balfe
Szereplők: Anthony Mackie, Pilou Asbæk, Emily Beecham, Michael Kelly
Premier: 2021. január 15. (Netflix)
