Amikor a búvárt menteni kell

A bajbajutott társ életének a megmentéséhez szükséges fogásokat gyakorolják egy hétig az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár, az MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Ezred, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred és az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred katonabúvárai a tanfolyamnak helyt adó szentesi alakulat búvárkiképző bázisán. A felkészítés célja, hogy szinten tartsák a búvármerülések balesetmentes végrehajtását biztosító mentőbúvárok elméleti és gyakorlati képességeit, az elsősegélynyújtáshoz szükséges ismereteiket.

A szinten tartó kiképzés a városi uszodában, a résztvevők fizikai alkalmasságának a felmérésével kezdődött: 400 méter leúszása után 500 méteres távot kellett teljesíteniük könnyűbúvár- majd ugyanekkora hosszat teljes felszerelésben. Ezután 50 métert kell egy levegővel leúszniuk a víz alatt, egy 5 kilogrammos súly kellett elvinniük 25 méter távolságra, a felmérést pedig 12 perc, úgynevezett taposás zárta. Másnap pedig - ugyancsak a városi uszodában - azokat a mentési formákat gyakorolták, amelyeket majd nyílt vízen kell alkalmazniuk.

Szerdán aztán a mentés feladatainak készségszintű begyakorlása következett a szentesi ezred búvárkiképző bázisán. Hat méter mélyről - nulla látási viszonyok közt - egy kötélbe gabalyodott búvárt kellett kimenteni, akinek ráadásul a felszerelése megrongálódott és így önállóan nem tudott volna a felszínre jutni. Egy csőbe szorult szabadtüdős búvárt pedig két, a medence partjáról beugró társa szabadított ki életveszélyes helyzetéből. Gyakorolták az elmerült páncélosból történő mentést is, most egy eszméletlen harckocsi-parancsnok „életét óvták meg”. A párhuzamosan zajló feladatok közt szerepelt könnyűbúvár mentése könnyűbúvár által, és egy munkabúvár is „bajba jutott”: a felszín felé haladva valami elvágta a tömlőjét. A felszínnel megszakadt a kommunikációs kapcsolata. Egy mentőbúvár azonnal levitt egy másik tömlőt és felkísérte a társát a víz felszínére.

A felkészítés csütörtökön nyílt vízen, a mentő- és a biztosító búvár feladatainak készség szintű begyakorlásával folytatódott. A gyakorlat forgatókönyve szerint a Tiszába merült búvár kötele elszakadt, nulla látási viszonyok közt kellett megkeresnie bajba jutott társát a mentőbúvárnak és a felszínre segítenie.

A mentőbúvárok szentesi felkészítése pénteken írásbeli és szóbeli vizsgákkal zárul, a következő héten pedig a résztvevők az MH Egészségügyi Központ Tünde utcai telephelyén pedig az egészségügyi, anatómiai, pszichológiai ismereteiket fogják felfrissíteni.

Márfi Attila őrnagy, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred felderítő főnöke közel negyedszázada búvárkodik. Több ezer merült órát teljesített, másodosztályú katonabúvár, civilként kétcsillagos minősítést szerzett és elvégezett egy úgynevezett kevertgázos, nitrox tanfolyamot is. Ennek ellenére rá is vonatkozik az előírás: a mentőbúvár képességeket kétévente kötelező felfrissíteni. Egyáltalán nem bánja, hogy részt kell vennie a tanfolyamon, hiszen beosztásából adódóan a tűzszerészbúvárok munkájának a koordinálása is a feladata. Ugyanakkor nagyon szeretné, ha a búvárkodás az egész katonai pályáját végig kísérné.

Szőnyi Kornél őrmester, több mint ezer merült órával rendelkező első osztályú búvár, ugyancsak sok ilyen tanfolyamon vett már részt. Tervei közt szerepel az oktatói minősítés megszerzése. Az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred merülés-vezetőjeként a mentőbúvárokkal szembeni alapvető elvárásnak a mentális és a fizikai felkészültséget tartja, hiszen egy esetleges vészhelyzetben önállóan kell cselekednie annak ellenére, hogy a merülés-vezető irányítása alatt dolgozik. Azonban, ha gond adódik, személyes döntéseivel kell irányítania, vagy végrehajtania a mentést. Sok esetben a nem is kell vízbe merülnie. A legfontosabb feladata azonban a balesetek megelőzése, ebben pedig a merülések végrehajtása során az egyik legnagyobb felelősség az övé.