Az első missziók – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Noha a 19–20. század fordulójára már kialakultak a katonai tömbök, jelesül a központi hatalmak, illetve az antant, a békemissziók tekintetében nem érződött ez a megosztottság: a periférikusnak tekintett területeken a hat európai nagyhatalom (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Oroszország, Osztrák–Magyar Monarchia) együtt igyekezett „rendet teremteni”, majd azt fenntartani.

Tűzoltás Krétán

1896 tavaszán etnikai és vallási konfliktus alakult ki az akkor az Oszmán Birodalomhoz tartozó, főként görögök lakta Krétán a helyiek és a török hatalmi szervek, illetve a keresztények és a muszlimok között. 1897. február 4-én Canea városában az elégedetlenség felkelésbe torkollott. A Caneai-öbölbe hamarosan befutott a görög flotta egy köteléke, a hajókról pedig február 14-én 1800 tengerészgyalogos szállt partra. néhány nap leforgása alatt 30 ezer felkelő csatlakozott hozzájuk, míg velük szemben a török helyőrség 10 800 katonája állt.

A Caneában működő osztrák–magyar konzulátus védelmében a Monarchia közös hadügyminisztériumának haditengerészeti szekciója a helyszínre irányította az épp Pireuszban tartózkodó SMS MARIA THERESIA cirkálót és az SMS SEBENICO torpedórombolót. A két hadihajó február 4-én befutott Caneába, majd a konzulátus biztonságának szavatolására Heinrich Neugebauer sorhajóhadnagy és két tengerész hadapród parancsnoksága alatt partra tett 30 matrózt. A szakasz egy részét Pintér Gyula szolgálaton kívüli százados, magyar származású osztrák–magyar krétai konzul önhatalmúan kordonszolgálatra rendelte, hogy elválassza Canea török és görög negyedét. A géppuskákkal felfegyverzett katonákkal egyik fél sem akart tengelyt akasztani, így a városban elültek a harcok.

További részletek a Magyar Honvéd magazin szeptember 11-én megjelenő számában!