Egy tárgyalás részletei – vita a földről
Szöveg: Varga Erika | 2008. január 29. 14:48Az előzmények még a múlt évre vezetnek vissza. Amikor az MH Tartományi Újjáépítési Csoport a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal együttesen Baghlan tartomány több területén kezdett el folyómeder kialakítási fejlesztéseket, amelyek a tavasz megérkezése előtt az árvíztől való védelmet biztosítják az ott élők számára. Ezek a projektek azonban nem mindenhol találtak egyetértésre…
Egyéni sérelmek merültek fel – annak ellenére, hogy a szerződés megkötésekor még mindenki támogatta és örömmel fogadta a hírt.
E sérelmek megvitatásában kérte három falu: Zekker-Khel, Kara Barak és Baluch a HUN PRT segítéségét. A „tárgyalásra" a magyar kontingens táborában került sor. Nagy számban érkeztek a törzsi vezetők, tartományi hivatalvezetők, a tartományi Shura vezetője, valamint a tartományi kormányzó képviseletében, a tartományi rendőrfőnök.
A megjelentek „rangja" is jelzik, mekkora érték Afganisztánban a föld. A projekt megközelítőleg egy kilométer hosszan alakítana ki folyómedret és zárna el 500 jereb (azaz 120 hektár) legelőnyi területet Zekker-Khel falu állatállományától. Ezzel viszont megvédené a falukat az áradás okozta rombolástól, ahogy történt ez két évvel ezelőtt is Baluchban és Kara Barakban ahol 50 lakás lett a földdel egyenlő és ment tönkre az egész évi termés.
Rózsa Tibor ezredes, kontingensparancsnok, szívesen vállalta fel a közvetítői szerepet.
Bevezetőjében elmondta: „kiemelten kezeljük ezeket a projekteket, ezzel is hangsúlyozzuk, hogy mennyire fontosak számunkra a vidéki emberek gondjai, problémái. Viszont ha nem tudunk itt ma megegyezni, akkor más falukban valósítjuk meg ezt a fejlesztést. Remélem belátóak lesznek és sikerül közösen megállapodnunk, mert ennek tükrében fogom meghozni a végső döntést. Most pedig kérek mindenkit, mondja el a véleményét és javaslatát az esettel kapcsolatosan."
Elsőként a Vízügyi Igazgatóság képviselője kért szót:
„Röviden ismertetném az esetet. Előkerült egy dokumentum
Ezután a felszólalás után, szinte mindenki egyszerre kezdett el beszélni, próbálták elmondani sérelmeiket és vadul érveltek saját álláspontjaik mellett. Sehol sem volt nyoma annak a kedvességnek, amikor megérkezésükkor baráti ölelésekkel üdvözölték egymást.
A hangoskodás egy pillanat alatt végetért és mindenki elhallgatott, amikor a Kara Barak-i falu idősek tanácsának elnöke kezdett el beszélni. Akit nem csak falujában, de szinte az egész járásban nagy tisztelet övez.
„Többször fordultunk a kormányhoz, hogy segítsen a folyószabályozásban. Levelünkre nem jött válasz, itt most segíthetnek nekünk, tegyük félre a sérelmeket és gondoljunk azokra az emberekre, akikért felelősséggel tartozunk. Gondoljuk meg jól, ha elutasítjuk a magyarok ajánlatát, erről a területről el fognak költözni a családok, mert nem akarnak kockáztatni, hogy minden évben elmossa az ár a házaikat és a termőföldjeiket."
Több szó nem is kellett, ez a beszéd megtette a hatását, mindenki csak helyeslően bólogatott.
A közel két órás megbeszélés végén Rózsa ezredes a projekt kivitelezése mellett foglalt állást, de kérte, hogy küldjék meg a hivatalos nyilatkozatot, mi szerint a vitatott földterület a kormány tulajdona.
E jó hír örömére mindenki imára emelte a kezét és hálásan köszönte a kedvező döntést.
