Ejtőernyősök napja

Több ezer méter magasan repülsz, számodra teljesen ismeretlen tájak felett. Hamarosan nyílik a gép rámpája, jelez az ugrató parancsnok, felállsz és ugrasz a semmibe. Innen már nincs visszaút. Zuhansz. Nyitod az ernyőd, ami nagy rántással jelzi, hogy eddig mindent jól csináltál. A legnagyobb veszélyt leküzdötted…de számos más leselkedik rád, hiszen ellenséges területen érsz földet, ahol keresni fognak, vadászni fognak rád, de neked akkor is menned kell, mert feladatod van a hazádért, a szeretteidért.

Az élet számtalan veszélyt rejteget a mindennapi ember számára. Legyen az közlekedésből, munkából, vagy szórakozásból adódó, ha tudomásunk van róla, igyekszünk elkerülni. Nem fogok átmenni a sínen, ha jön a vonat, nem lépek le a járdáról, ha sűrű a forgalom, nem engedjük a gyerekeinket felmászni az elkorhadt fára és számtalan hasonló példát lehetne felsorolni, hogyan óvjuk magunkat a veszélyektől. Ez egy teljesen normális emberi reakció.

Az ejtőernyős egy kissé máshogy gondolkodik, de természetesen ezért nem szabad abnormálisnak hívni. Azt viszont le kell szögezni, hogy kevesen vannak, akik keresik a plusz veszélyt, és kihívás elé állítják a természet törvényeit. Ezeket a törvényeket közel lehetetlen leküzdeni, de az ejtőernyősöknek ez sikerült, tegyük azonban hozzá, hogy extrém mennyiségű munkával, kiképzéssel, gyakorlással és sajnos a történelem során számos véráldozattal. Ebben a szakmában nincs lehetőség hibázni. A legkisebb rossz mozdulat, vagy bizonyos esetekben már egy rossz, vagy késve megszületett gondolat is tragikus véget eredményez. Egy sikeres ugrás végrehajtása nagyon összetett felkészítési folyamat eredménye, és olyan fizikális követelményeket igényel, amelyekkel csak nagyon kevés ember rendelkezik. Társadalmi nyelven szólva egy ejtőernyős legyen erős, vakmerő és elszánt…és még ennél is több. A hónapokig tartó felkészítés, a számtalan elméleti és gyakorlati foglalkozás roppant mértékű kitartást igényel azzal a pszichikai nyomással, hogy ennek a felkészítésnek a végén a vizsga tétje nem egy négyes vagy ötös osztályzat lesz, hanem az életed. Itt nincs más osztályzat. Ha sikeresen földet értél, átmentél a vizsgán...

Mégis miért csináljuk?

Nagyon sokszor megkapjuk ezt a kérdést. A választ nagyon nehéz szavakban megfogalmazni, mert mi a választ a gép emelkedésekor, a rámpa nyílásakor, a zuhanáskor, az ereszkedéskor, a földet éréskor érezzük. Talán a katarzis élmény, ami abból adódik, hogy ezekben a helyzetekben képesek vagyunk a természetből adódó félelmeinken felülkerekedni, uralkodni. Egy ugrás misztikuma magával ragadó, de soha nem engedhetjük meg magunknak, hogy a cselekedeteink felett uralkodjon a megemelkedett adrenalin. A folyamatos koncentráció, a precízen kivitelezett hajtogatás, eljárásrendek betartása elengedhetetlen.

Ha mindezt alázattal, a technika és a fizika törvényei iránti tisztelettel vagyunk képesek végrehajtani, akkor…és csak akkor fogunk átmenni a vizsgán.