Hatalmas vadászgép-rajok, előre nyomuló harckocsiszázadok, erős tüzérségi tűz. A hadműveletek megkezdődtek – legalábbis a szimulációs térben.
Az embernek önkéntelenül is a legújabb számítógépes játékok jutnak eszébe…mennyire valósághű, és hogy a tervezők minden részletre gondoltak. Aki azonban valamennyire is megismeri a HM Ei Zrt. alárendeltségében 2010-ben létrehozott Szimulációs Rendszereket Üzemeltető Osztály működtette rendszereket, hamar megváltoztatja fenti véleményét, legalábbis, ami a valósághűséget és a részleteket illeti.
Az MH Bakony Harckiképző Központ, Szimulációs Gyakorló és Kiképző Központjában járunk, ahol a fenti osztály jelenleg összesen negyven fővel üzemelteti a kiképzés támogatására létrehozott különböző szimulációs rendszereket.
Hadászi László nyugállományú ezredes, osztályvezető elmondása szerint a szimuláció lényege, hogy a katonák kiadta harcparancsokat a jól felkészült operátorok felviszik a különböző rendszerekbe, ahol aztán a virtuális harcmezőn realizálódik minden. A program magyar fejlesztés – a kilencvenes évek vége felé hozta létre az Artifex Kft. Az időközben gyűjtött tapasztalatokat felhasználva és a bekövetkezett szervezeti, technikai változásokat követve azóta is folyamatos korszerűsítés és fejlesztés alatt áll, ami biztosítja naprakész állapotát. A különböző rendszerek közül a MARCUS nevű az úgynevezett konstruktív szimulációs rendszerek csoportjába tartozik és a törzsek, parancsnokok felkészítésének legfőbb eszköze. A BAGLYAS-rendszer speciális tüzér felkészítő eszköz, elsősorban tüzér parancsnokok és törzseik alkalmazzák, míg a KRONOS úgynevezett újra konfigurálható, 3D-s megjelenésű rendszer, amelynek segítségével funkcionális tevékenységeket lehet végrehajtani, és szakasz szintig bezárólag teszi lehetővé a katonák egyéni és kis kötelékben történő felkészítését.
„Amíg a fizikai gyakorlóterek korlátozott méretűek - főleg magasabb hadműveleti szinteken -, addig a virtuális tér körülbelül korlátlan. Az alegységek a teljes feladatrendszerüket végre tudják hajtani. Már a gyakorlat tervezése során támogatjuk a katonákat, akik kialakítják, hogy milyen cél érdekében akarják végrehajtani a feladatot és milyen körülményeket szeretnének szimulálni a virtuális térben. Ezeket pedig mi teremtjük meg – gyakorlatilag bármilyen terepen, bármilyen alegységet létre tudunk hozni” – mondja Hadászi László nyugállományú ezredes. Miután a megadott alegységeket, objektumokat, a NATO-szabványok szerinti jelrendszert használva elhelyezték a kijelölt térképen és minden készen áll, kezdődhet a gyakorlat, melynek végeztével az elöljáró a szimulációs rendszer nyújtotta információk alapján – akár egyes mozzanatokat kiemelve, akár visszanézve filmként az egész gyakorlatot – könnyedén értékelni tudja.
„A rendszer legfőbb előnye, hogy a virtuális térben, külön befektetés nélkül képes felkészíteni a törzseket és a csapatokat arra a feladatrendszerre, amit majd a valóságban kell végrehajtaniuk” – veszi át a szót Börcsök Dezső nyugállományú ezredes, osztályvezető-helyettes.
„Rendkívül költséghatékony módszer, nem mellesleg maximálisan betartjuk a környezetvédelmi előírásokat, mi még egy fűszálat sem tapostunk le sehol… A rendszer egyes elemeit a Magyar Honvédség legfőbb alakulatainál telepítették, tehát igény esetén az alakulatok saját helyőrségeikben is képesek gyakorolni, de igény szerint a körülbelül 300 munkaállomást egyetlen rendszerbe is össze tudjuk kapcsolni, nagyobb gyakorlatok esetén. Mind a három rendszernél kulcskérdés a jól felkészült operátori és a célirányosan felkészített katonai állomány, hiszen ők képezik az átmenetet a valóságból a virtuális világba. A program kezelése ugyanis speciális felkészítést és folyamatos gyakorlást igényel, mert igencsak összetett. Nem olyan régen dolgoztuk át például a MARCUS-rendszer kézikönyvét. Összesen több, mint 800 oldal, ahol egy-egy bekezdés csupán egyetlen műveleti sor végrehajtását írja le. Ha éppen nincs virtuális gyakorlat, operátoraink akkor is gyakorolnak, mint azt majd látni fogja” – világít rá az osztályvezető-helyettes a rendszer összetett mivoltára. Még hozzáteszi, hogy a rendszer nagy súlyt fektet a katonák előzetes felkészítésére, tapasztalataikra és szerteágazó lehetőségekkel rendelkezik, tehát abszolút érvényesül(het) a katonai tudás.
A program alapját a térképi adatbázis képezi. A terep minden elemében változtatható, objektumokat, tereptárgyakat lehet tetszés szerint felvinni vagy éppen törölni. Következő eleme a széles adatbázis, amely tartalmazza a szervezeti struktúrákat, alegységeket, technikai eszközöket, anyagokat (NATO-besorolás szerint), és különféle civil elemeket is. Mindez természetesen nagyon rugalmasan variálható – világítja meg egy példán keresztül Hadászi László nyugállományú ezredes.
„Tegyük fel, új harckocsi-kategóriát szeretnénk létrehozni. Vesszük a harckocsi alapot és egyszerűen felruházzuk az adott tulajdonságokkal, mint például fegyverzet, páncélzat erősség, sebesség és így tovább. Ha nem lenne a rendszerben előre programozottan már a Leopard A7, könnyedén létre tudnánk hozni” – mondja.
A Szimulációs Rendszereket Üzemeltető osztály felépítése szintén részben katonai elveket követ. A rendszereket működtető csoport és a tervező-részleg csoport mellett saját erő és ellenerő állományra oszlik. A „mieink” csoportját Zóka József nyugállományú alezredes vezeti, kinek állandó feladata, hogy a saját erőt szimuláló operátorok képzettségét mindig a lehető legmagasabb szinten tartsa.
„Felkérés alapján bármikor, akár bármilyen helyőrségbe kitelepülve, bármilyen gyakorlatot végre kell tudnunk hajtani. Ez nem kis feladat, mert mint említettük, a program roppant összetett. A szimuláció rendkívül reálisan jeleníti meg az élő erők és haditechnikai eszközök sérüléseit, a lőszerfogyást, a mozgásokat, vegyivédelmi veszélyeket… mindent, ami egy valós gyakorlaton a legapróbb részletekig előfordulhat. Sőt, akár új eszközt, vagy új eljárásmódot is tudunk itt gyakorolni. Azt szoktuk mondani, hogy maga a számítógép egyszerre nagyon okos és nagyon buta – amit mondunk neki és amivel, azt teszi, viszont önmagától semmit. Ha egy gyakorlat tervezésénél például nem megfelelő a lőszerutánpótlás kidolgozása, akkor bizony a virtuális térben elfogy a muníció…” – láttatja a rendszer összetettségét a csoport-vezető.
A tavalyi év virtuális gyakorlataira rátérve, Zóka József nyugállományú alezredes elmondja: noha a járványhelyzet közbeszólt, több kisebb foglalkozás mellett végre tudtak hajtani például Tatán zászlóalj-harccsoport szintű gyakorlatot is. Kiemelte, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tisztjelöltjei részére hét szakágban is tudtak szimulációs foglalkozást tartani, akik számára ez igencsak hasznosnak bizonyult. Nem csak virtuálisan…
