Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Emlékezem – emlékeztek?

Szöveg: Juhász László százados |  2009. november 19. 10:39

A múlt megismerése, kapcsolat az elődökkel, átvenni tapasztalataikat, mindig fontos szempont egy alakulat, a katonák életében. Ezt szem előtt tartva a szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj, közművelődési délután rendezvényei keretén belül, új témasorozatot indított “Találkozás volt parancsnokainkkal” címmel.

Ennek keretén belül az alakulat volt műszaki parancsnokai emlékeznek vissza aktív katonakoruk emlékeire a kezdetektől, nyugállományba helyezésükig. Megelevenítik az akkori katonaélet szépségeit, és nehézségeit, valamint továbbadják tapasztalataikat a fiatalabb nemzedéknek.
2009. november 17-én, a Hegedűs László Helyőrségi Klubban a város lakossága számára is nyitottan kezdődött a rendezvény. Így az aktív katonákon kívül, a gyülekező tömegben jelentős számban jelentek meg nyugállományú katonák, és civil lakosság.

Az első előadó, a Kunszentmártonban lakó, Hunyadi Ferenc nyugállományú vezérőrnagy barátságosan és örömmel üdvözölte az érdeklődőket, akik között találkozott volt katonatársakkal is.

A Vezérőrnagy úr számára nagy kihívást jelentett a negyven év történéseit, élményeit egy órába belefoglalni. Visszaemlékezését 1948. március 1-től kezdte, amikor behívták sorkatonai szolgálatra, és ez egybeesett azzal az időszakkal, amikor a II. világháború után alakították az akkori hadsereget. Rövid időn belül alakulatával átköltöztették Budafok-Hárosra, ami a műszakiak egyik alapfészke volt. Nehéz anyagi körülmények között élő családból származott, és ekkor toboroztak a Kossuth Akadémiára jelentkezőket dupla fizetésért. Ekkor határozta el, hogy jelentkezik, és tiszt lesz.

Tiszti pályáját Baján kezdte törzs szakaszparancsnoki beosztásban, ahol parancsnoka lett annak az állománynak, akikkel együtt vonult be. Ez roppant kellemetlen volt számára, de sikerült elfogadtatnia magát – mondta. Kis kitérővel Ercsibe került a Pontonos Ezredhez, ahol megtanulta, hogy emberségesen bánjon a beosztottaival, mely végigkísérte pályáján. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia kiváló eredménnyel történő elvégzése után Gyöngyösön, hadosztály műszaki főnökként kezdte élete következő nagy korszakát. Veszélyes időszak volt, hiszen az aknamezők naponta többször néztek szembe a halállal – emlékezett vissza Hunyadi vezérőrnagy.
1962 őszen helyezték át a szentesi dandárhoz, dandárparancsnokként. Különböző alegységek tartoztak alárendeltségébe, és büszkén emlékezett vissza, volt amikor 5000 fő fölött volt a dandár létszáma, és volt mikor alegységei 18 helyőrségben helyezkedtek el. Ebben az időszakban a Magyar Néphadsereg légvédelmi rakéta tüzelőállásainak, különböző repülőtereinek kiépítése volt a feladatuk.

Különlegesség volt még, hogy kőfejtőt is kellett üzemeltetniük, aminek előnyét is élvezték, hiszen a szentesi laktanya derékig sárba sűlyedős útjaiból, két év alatt beton utakat varázsoltak.
1971-ben került a hátország védelmi parancsnokságra, majd 1978-ban helyezték át a műszaki főnökségre, a műszaki főnök I. helyetteseként, majd később kinevezték a Magyar Néphadsereg műszaki főnökének, ahol 1985-ig nyugállományba helyezéséig látta el feladatát.
A hallgatóság vastapssal köszönte meg Hunyadi vezérőrnagy élményekkel színesített előadását.

A szentesi műszaki katonák bepillanthattak alakulatuk egy régi időszakába, megismerhették a parancsnok életútját, munkásságát, és új tapasztalatokkal távozhattak. A nyugállományú volt kollégák az újraéledt emlékekkel felvértezve vidám, kötetlen konzultációba kezdtek volt parancsnokukkal, kollégájukkal.
Az előadássorozat sikeresen vette kezdetét, felidézve a kor hangulatát sok élményt nyújtott a résztvevőknek.