A győzelem, majd a megtorlás dombja

A megemlékezésen Mudra József ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár megbízott parancsnoka az emlékműbe vésett Kossuth Lajos idézettel – „Nem győztünk, de harcoltunk. Nem törtük meg a zsarnokságot, de feltartóztattuk. Nem mentettük meg hazánkat, de védelmeztük.” - kezdte beszédét. Mint mondta: 1956 szelleme nagyon hasonlít az 1848-49-es eseményekre. Az akkori szabadságharc leverésében ugyanúgy az az oroszoké volt a főszerep, mint ahogy 1956-ban a szovjeteké. Nem véletlen, hogy 1956-ban megjelentek a Kossuth-címerek az átálló magyar hadsereg páncélosain. Mindössze 13 nap állt rendelkezésére a népünknek, hogy kibontakozzon, de ez nagyon rövid idő volt. A juta-dombi forradalmárok hiába szálltak szembe a zsarnokkal, az itt elért győzelem után a túlerő és a rendszer kegyetlenül megtorolt. Így lettek a juta-dombi hősök a „20. század aradi vértanúi” - vont párhuzamot Mudra József ezredes.

A beszédet követően az emlékműnél koszorút helyezett el – mások mellett - Mudra József ezredes, Bese Ferenc, Soroksár polgármestere, és Fuchs Gyula alpolgármester. Ugyancsak koszorúzott az emlékmű létrehozását kezdeményező rehabilitált ezredes özvegye, Pócsik Lászlóné, valamint a mementónak helyet adó cég igazgatója, Sávos András.

A Budapestet délről védő, Juta-dombon állomásozó kiskunmajsai, és esztergomi katonák, a szovjetek és az ÁVO ellen fél óra alatt győzelmet értek el 1956. november 4-én. Ezzel a Juta-domb Magyarország legújabb kori katonai győzelmi helyszínévé vált. A forradalom utáni megtorlások következtében a juta-dombi katonák közül tizenegyet halálra ítéltek. Két évvel később, 1958 novemberében nyolcukon végrehajtották a halálos ítéletet, hármuknak életfogytiglanra mérsékelték a büntetését.

A Juta-domb apró dombok csoportja volt a mai Helsinki út 105 szám alatt, de az 1956 utáni rendszer a dombokat szinte a föld színével tette egyenlővé, hogy nyoma se maradjon a magyar forradalmárok győzelmének. a Juta-domb helyén létrehozott emlékmű együttes, az obeliszk, és az 1939 M légvédelmi ágyú az egyik cég területébe ékelődik be, de szabadon látogatható. Az emlékmű létrehozását Pócsik László rehabilitált ezredes kezdeményezte az 1990-es évek végén.