Erődtemplomok Erdélyben

A vendégeket Horváth Tamás, a HM Katonai Örökség Főosztály vezetője köszöntötte. Hangsúlyozta, hogy a főosztály nem csak a nemzeti történelmi múlt kiemelkedő eseményeinek és katonahőseinek kíván emléket állítani, hanem a katonai értékek mellett az évszázadokon átívelő épített örökségünkre is fel szeretné hívni a figyelmet.

Mayer Jácint előadásában elmondta, hogy erődtemplomokat Erdélyben a 13. századtól kezdve építettek magyarok, székelyek, de túlnyomórészt erdélyi szászként ismert német telepesek. Az erődített templom középpontjában egy, már önmagában is lőrésekkel és szuroköntőkkel ellátott templom áll, melyet egy vagy több kör alakú fal, védőtorony és raktárhelyiség (például búza tárolására használt csűr) vesz körül. Majdnem minden esetben könnyen védhető helyen, a falu központjában vagy például dombtetőn épült, ily módon a térség meghatározó jelképévé vált. A templomhoz közel van a falu főtere, amely a társadalmi élet központja volt, a közelben csak közösségi célú épületek helyezkednek el: iskola vagy községháza. A templomok építőanyaga hagyományos kő, illetve vörös tégla volt.

Az erődtemplomok között – elsősorban a gazdagabb településeken – találhatunk jobban védhető, várszerű épületrendszereket, míg a kevésbé tehetős falvakban rendszerint egy fallal körülvett menedékre bukkanhatunk. Mayer Jácint hangsúlyozta: „A katonáskodással kevésbé foglalkozó, viszont módosabb szászok épületkomplexumai jóval jelentősebbnek mondhatók, míg a hadviselésben jártasabb, azonban kevésbé tehetős székelység templomai általában csak egy vékonyabb, alacsonyabb kerítőfal formájában, kevesebb védművel védték a templom területét.”

Az előadó rámutatott arra, hogy a több mint kétszáz ismert épület sorsa napjainkban igencsak hányatott. A védelmi funkció megszűnésével sok helyen a falakat elbontotta a lakosság, illetve – a szászok esetében – a folyamatos népességcsökkenésnek köszönhetően fenntarthatósági problémák is súlyosbítják a helyzetet. A legtöbb templom állaga – a helyi műemlékvédelem erőfeszítései és külső források bevonása ellenére – leromlott, sok esetben teljes pusztulás fenyegeti őket.

Erdély erődtemplomos falvai néven került fel a világörökség listájára a 13–16. századbeli jellegzetes építkezési módszerével hét dél-erdélyi falu: Berethalom, Kelnek, Székelyderzs, Prázsmár, Szászkézd, Nagybaromlak és Szászfehéregyháza.

Egyedülálló építészeti remekművek: történelem és emlékezet

Mayer Jácintot az erdélyi erődtemplomok kutatása és feltérképezése iránti elkötelezettségéről, meghatározó élményeiről kérdeztük az előadás után rögzített villáminterjúban.

Miért tekinti szívügyének az erdélyi erődtemplomok kutatását, feltérképezését?

Az erdélyi erődített templomok java a szászokhoz köthető, ezért a magyar kutatók, turisták fő érdeklődési körén kívül esik. Azonban mennyiségileg mégis Erdély legmeghatározóbb építészeti bravúrjai között tathatjuk őket számon. Az erődtemplomoknak helyet adó települések gyakran magyar alapításúak, és a reformáció elterjedéséig az erdélyi katolikus egyházszervezet részét alkották.

Van-e valamilyen személyes kapcsolódása Erdéllyel?

Személyes kapcsolódásom nincs. Az egykori Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség részeként ugyanúgy a történelmünkhöz tartozik, mint a mai anyaország, vagy más, ma már határon kívül eső területek.

Melyik templom áll a szívéhez legközelebb és miért?

A középkori ember szemlélete nagyban különbözött a mai ember felgyorsult világától. Az istenhez való kapcsolatát a legnagyobb alázattal és tisztelettel igyekezte megvalósítani, melyet a templomépítészetben tükrözött. Gazdagságban mindenképpen kiemelném Szászsebes fényes gótikáját, ami egy városfalon belüli templomerődítés, gazdag csarnokaival, boltíveivel, faragványaival, szárnyasoltárával. Ezzel pedig szembe állítanám Somogyom kicsiny lepusztult templomát, melynek falain Szent László király és katonái küzdenek a túlélésért, és ahol –gyülekezet híján – csak az utolsó itt maradt szász, a harangozó kongatja meg évtizedek óta a vészharangot minden egyes nap.

Mi érintette meg leginkább országjárásai alatt?

Miközben bejárja az ember az egykori Magyar Királyság régióit, vagy a formálisan hozzátartozó részeit nem csupán az épített emlékekkel találkozik, hanem más kulturális területekkel és a helyi lakosokkal is. Nagyon érdekes rádöbbenni, hogy a Kárpát-medence színes etnikai térképe ellenére többségében mennyire egységes és mennyire magyar jelleget mutat az egymás mellett töltött hosszú évszázadok következtében.