Észak és dél harca
Százötvennyolc évvel ezelőtt ért véget a gettysburgi csata
Szöveg: Balatoni Kitti | Fotó: internet |  2021. július 3. 14:43Százötvennyolc évvel ezelőtt ért véget a gettysburgi csata, amely 1863. július 1-e és 3-a között zajlott Gettysburg városa mellett, Pennsylvania államban. Az ütközetet az amerikai polgárháború fordulópontjának is tartják.
George G. Meade tábornok vezetésével az amerikai polgárháború 94 ezer főt számláló északi főserege ütközött össze a Robert E. Lee tábornok vezette 72 ezer fős déli hadegységekkel. A támadó déliek a túlerő szabályát figyelmen kívül hagyva nyomultak be az északi területekre, úgy, hogy az ellenfél erőfölényben volt, ugyanis egyik sereg sem ismerte a másik pontos tartózkodási helyét és nem rendelkeztek egymásról részletes adatokkal.
Először Meade vezérőrnagy felderítő lovasai John Buford dandártábornok vezetésével találtak rá a déli seregre Gettysburgtől északnyugatra. Buford a hely stratégiai fontosságát felismerve parancsot adott ki a déliek megállítására. A lovas dandárok összecsaptak, ugyanis a déli lovasokat vezénylő Heth a vezérkari parancs ellenére megtámadta az északiakat, miután észrevette, hogy több mint 7400 katonájával szemben közel 2700 lovas áll és nem látta át a korai támadásban rejlő taktikát. Buford lovasai Gettysburg-ön keresztül visszavonultak a Temető dombra és a városban 3500 fő fogságba esett. A katonák ugyan súlyos veszteségeket szenvedtek, amely miatt a későbbi összecsapásokban nem vettek részt, viszont tettükkel jelentős időt nyertek az északiaknak.
Az erősítés mindkét fél részéről fokozatosan érkezett. A konföderációs csapatok több oldalról támadtak. Az északiak kezdetben tartották a Papnevelde-gerincet, John Reynolds szövetségi tábornokot azonban érkezésekor lelőtte egy déli mesterlövész. Az északiakat Richard Ewell tábornok megfutamította, azonban nem üldözte őket kellő határozottsággal. A déliek vezetői hamar feladták a védelmi vonalak felszámolásáért folytatott küzdelmet, megelégedve a részgyőzelmekkel, ezzel megállítva a konföderációs előrenyomulást.
A csata második napján érkezett meg Meade vezérőrnagy. Addigra az északiak jól védhető pozíciót foglaltak el a kampó alakban elhelyezkedő dombokon. Jelentős előnyre tettek szert azáltal, hogy vezetőjük jelenléte nélkül is pontosan tudták a taktikai feladataikat. A déli oldal viszont hátrányba került azáltal, hogy a vezető utasításait nem valósították meg. A hadseregen belüli kommunikációs hibák hozzájárultak a bukáshoz. Longstreet tábornok a létszámbeli hátrány miatt egy átkaroló hadműveletet javasolt, amelyben először manőverezéssel jobb pozíciókat foglaltak volna el. Lee azonban a széleken próbált meg áttörni és bekeríteni a centrumot. Végül Lee Ewellt arra utasította, hogy támadja meg az ellenfél jobbszárnyát.
Azonban a főcsapás Longstreet-el az élen a balszárnyon indult meg. Az északiak balszárnya Sickles tábornok embereiből állt, ahol Meade nem számított támadásra. Sickles pozícióját elhagyva nyomult előre. Azt akarta megakadályozni, hogy a déliek ágyúkat állítsanak fel a „barackosnál és a búzamezőnél”. Ezzel a lépéssel azonban a balszárny sebezhető lett. Mikor Longstreet délután támadást indított, Meade a jobb szárnyról erősítést küldött a sereg másik oldalára. A déliek kiűzték az ellenséget a „búzamezőről és a barackosból”, azonban az északiak oldalán harcolva Chamberlain ezredes a túlerő ellenére megállította a déliek támadását. Az uniós csapatok megtartották kedvező pozíciójukat.
A csata harmadik napján először a Culp’s-dombért küzdöttek, melynek környékén lovas katonák harcoltak. A déliek a centrumban, a Temető-domb ellen, több mint 12 ezer konföderációs gyalogossal szerették volna kivívni a győzelmet, élükön George E. Pickett-el. A támadáshoz azonban közel másfél kilométeren keresztül kellett ágyútűzben átvágniuk. Ennek ellenére elérték az ellenség vonalát, az általuk keletkezett rést azonban az északiak gyorsan betöltötték.
A délieket arra kényszerítették, hogy ismét a nyílt mezőre hátráljanak. A hadsereg jelentős hányada elesett. A déliek további előrenyomulása lehetetlenné vált. Lee visszavonult Virginiába. A Konföderáció hadigazdasága az egyre erősebbé váló uniós tengeri zárlat miatt már nem tudta ellátni a hadsereget. A csata után az északiak fokozatosan kiszorították területeikről a délieket és átvették az irányítást az ország felett. A háromnapos ütközetben több mint 50 ezer katona sebesült meg, tűnt el, vagy vesztette életét.