Fitneszversenyzőként is remekel a honvéd tisztjelölt

„A KRIKO Kupa 0.9 az egyik fő versenyem volt a négy közül, amin az idei szezonban elindultam. Júniusban kezdtük el a felkészülést és a diétát az edzőmmel, Németh Bálinttal” – mondja Kincső. „Heti hat edzésem volt, illetve négy-hat alkalommal kardióztam. Emellett olyan edzésekre jártam, ahol begyakoroltuk a színpadi megjelenést és a pózokat. Már az előző évben is részt vettem ezen a versenyen, ezért arra törekedtem, hogy a tavalyinál jobb eredményeket érjek el. Akkor egy tehetségkutató 1. helyet, illetve egy junior bikinifitnesz 2. helyet sikerült elhoznom. Idén sikerült javítani és junior 1. helyet, felnőtt 1. helyet, illetve az abszolút bajnok választáson 3. helyet szereztem. Emellett a Fitparade Gym Sports Festivalon junior kategóriában 3. helyet, felnőtt kategóriában 5. helyet sikerült hazavinnem nagyon erős és népes mezőnyben. Végül az idei szezonom utolsó versenye a Superbody volt, ahol tizenkét nagyon felkészült versenyző közül a hatodik helyet zsebeltem be.”

És hogy milyen érzés volt megmérettetni magát? „Egyetlen szóval lehet ezt leírni: fantasztikus! Nem csak azért, mert imádok a színpadon lenni és megmutatni mindazt, amit hosszú hónapok kemény felkészülésével ki tudtam hozni a fizikumomból, hanem azért is, mert minden verseny külön élmény. Számomra pozitív csalódás volt az idei versenyszezon, minden eredményemnek nagyon örültem, és persze a jutalom minden verseny után egy nap pihenés és pár csaló étkezés volt, amit ilyenkor már nagyon vár az ember” – teszi hozzá.

Kincső már a gimnáziumi évei alatt rendszeresen sportolt, edzőterembe azonban sokáig nem mert elmenni. „Miután a párommal megismerkedtem, az ő edzésszeretete miatt kezdtem el én is ebbe az irányba mozogni. Többen is említették, hogy érdemes lenne belevágnom a versenyzésbe, ezért először nézőként vettem részt néhányon. Ott szerettem bele ebbe a világba” – idézi fel.

Arról is mesél, mi a legnagyobb kihívás a versenyek alatt. „Erre a legtöbben azt válaszolják, hogy a diéta, de számomra korántsem az a legnagyobb kihívás, inkább a saját maximalizmusom. Honvéd tisztjelöltként nem csak az edzéseken kell a csúcsformát nyújtanom, hanem az egyetemen is. Sőt, az idei évben két iskolába járok a felkészülés mellett, és mindenhol jól akarok teljesíteni, ami sokszor a pihenés rovására megy. Repülésirányító szakirányú hallgatóként általában a korai kelés és a délutánig tartó egyetemi kötelezettségek után indultam el Szolnokról Budapestre, ahol két edzésem volt, majd este tíz után értem vissza és kezdtem el főzni. Elég hosszúak voltak így a napok. De talán az étkezés a legnehezebb része, folyton dobozolok. Akár kiképzés van, akár egyetemi oktatás, vinnem kell magammal a napi étkezésemnek megfelelő ételeket, és azt órára pontosan meg kell ennem. Őszintén szólva, ez nem egy alacsony költségvetésű sport, sem a felszerelések, a felkészülés, sem pedig az étkezés terén” – avat be.

Ennek ellenére mégis úgy gondolja, megérte belevágni a versenyzésbe. „A legnagyobb élmény mindig az, amikor a színpadon lehetek és a hetek óta gyakorolt koreográfiámat bemutathatom. Valamint az, amikor látom a fejlődést magamon, mind a színpadi mozgásban, megjelenésben, mind pedig a fizikumom terén. Ilyenkor minden nagy odafigyelést igényel, de ami az utolsó hetekben a legmérvadóbb, az az időzítés. Az alapján lehet jól összehozni egy formát a színpadra vagy akár elrontani, hogy mikor mennyi vizet, sót vagy szénhidrátot viszek be a szervezetembe” – mondja, majd ezt is elárulja, hogyan telnek a mindennapjai a HHK-n.

„Sajnos a jelenlegi vírushelyzetnek köszönhetően elég rendhagyóan. Ettől eltekintve viszont minden napunk egy jó közösségben, felkészült oktatókkal, remek hangulatban telik. Remélhetőleg a helyzet javulásával minden visszatérhet a rendes kerékvágásba, és folytathatjuk a jelenléti oktatást, amit az utolsó egyetemi években fontosnak tartok” – mondja és azt is felidézi, hogy miért a katonai pályát választotta.

„Édesapám katona és mindig nagyon büszke voltam rá. Sokszor vitte a családot honvédelmi napokra. Mivel ő is Szolnokon szolgált, sikerült beleszeretnem a légierőbe, azon belül is a repülésirányításba. Maximalista vagyok és szeretem a kihívásokat, ezért úgy gondolom, ebben a hivatásban ki tudnék teljesedni. Szeretném megszerezni a légiirányítói engedélyemet, ezzel szimultán az edzői képesítésemet és a kettőt együtt beépíteni az életembe. Versenyezni még négy-öt évig szeretnék, illetve addig, amíg a versenyzésben kitűzött céljaimat meg nem valósítom. A jövőbeli munkabeosztásom mellett pedig úgy gondolom, hogy elég időm lesz az edzői pályámra is koncentrálni” – mesél a jövőbeli terveiről. Azoknak a nőknek is üzen, akik a katonai pályát választanák, valamint azoknak, akik a fitnesz világában próbálnák ki magukat.

„Nőként katonának lenni ma már elfogadott. Ezért úgy gondolom, hogy bátran valósítsa meg az álmát minden olyan nő, aki kacérkodik a katonává válás gondolatával, mert nem sok szebb hivatás létezik ennél. Hasonlóak a gondolataim a fitneszről is. Aki a versenyzést választja, annak épp úgy, mint a katonaságnál, tudnia kell, hogy mit vállal. Nem lesz könnyű, rögös utat kell bejárni, valószínűleg sokkal nehezebbet, mint másoknak, de az eredmény felbecsülhetetlen. A jó eredmények »titka« az odaadás és az alázat. Véleményem szerint csak úgy lehet eredményes az ember, ha mindent megtesz a várt eredmény elérése érdekében és mindezt alázatosan teszi. Ezek mellett a mentális egyensúlyt és erőt emelném ki. Hiszen a versenyzés világában sem születhet úgy jó versenyző, hogy feladja az edzést vagy a diétát. Pedig a győztesek is eljutnak arra a pontra, amikor már elég és legszívesebben megállnának. Ott születik meg a sikeres versenyző, amikor ezt a mentális küszöböt átlépi” – árulja el.