A magyar katona a Nagy Háborúban

Kovács Vilmos ezredes elmondta: a Monarchia hadereje több részre tagozódott, a császári és királyi (k. u. k.) közös hadsereg és haditengerészet, a magyar királyi Honvédség, illetve az osztrák Landwehr, a magyar királyi népfelkelők, valamint az osztrák megfelelőjük, a Landsturm alkották.

A világháború kitörése előtt közvetlenül egymillió-nyolcszázezer katona tartozott a hatalmas hadseregbe,  harminc százalékuk a magyar Szent Korona országaiból érkezett.
Az ezredes rámutatott: a „fegyvernemek királynője", vagyis a gyalogság alkotta a Monarchia haderejének legfőbb támaszát, a teljes hadsereg majdnem háromnegyedét. A legnagyobb múltra visszatekintő alakulatok a császári és királyi gyalogezredek voltak, amelyek közül jó néhány több mint kétszáz éves történelemmel rendelkezett.
Kiderült, a hadsereg elit alakulatait képezték a huszárok. A császári és királyi lovasság negyvenkét ezredből állt. Köztük volt tizenhat huszárezred, melyeket Magyarországról egészítettek ki, s tisztikarukban is nagyszámú magyar teljesített szolgálatot.

Kovács Vilmos kitért arra, hogy a tüzérséget az első világháború az átfegyverzés időszakában találta. A tábori ágyús ütegeket már jórészt ellátták az 1905/08 mintájú 8 centiméteres tábori ágyúkkal, a meredek röppályájú tüzérségi fegyverek, a tarackok és az aknavetők szerepe pedig felértékelődött az állandó erődítésekhez illeszkedő tábori állásrendszerek, valamint a harctéren létrehozott lövészárkokból felépülő támpontok miatt. A háború kezdetére a tábori ágyúk és a tarackok között kialakult 4:1 arány a háború végére megfordult, és ekkorra már a meredek röppályájú mozsarak és tarackok irányába dőlt el.
A HM HIM parancsnoka beszélt a gyalogos katonákról is, akiknek fő fegyvere az 1895 M 8 milliméteres Mannlicher ismétlőkarabély volt, 1893M puskatölténnyel.

Elhangzott: a helyi háborúk tapasztalatai alapján először 1908-ban a közös, egy év múlva pedig a honvédgyalogságot is csukaszürke, majd 1915-től tábori szürke színű egyenruházattal látták el. Fejükre szemernyős sapka került a hozzá való sapkajelvényekkel együtt. Felszerelésükhöz tartozott még a hátbőrönd, a kenyérzsák és a derékszíj, rögzítve rajta a tölténytáska, valamint a szuronypapucs. 1916-tól a Berndorf-rohamsisak, a gázálarc és a vasalt bakancs is elmaradhatatlan kellékei lettek a fronton harcoló katonáknak.

Az előadás végén Kovács Vilmos rámutatott: a történelmi Magyarország háborús vesztesége hozzávetőleg hatszázhatvanezer hősi halott volt, nyolcszázezren pedig megjárták a hadifogságot. Ennek tükrében elengedhetetlen honfitársaink ráébresztése arra, hogy mindenki személyes történetét is érinti az első világháború.

Fotók: Tóth László