Forradalom a Magyar Honvéd hasábjain

„Az 1956-os szabadságharcban itt írták és nyomtatták forradalmi katonáink napilapját, a MAGYAR HONVÉD-et és a megszállóknak szóló cirill betűs röplapot. A szerkesztőség és az Október 23-a Nyomda emlékére állította a Történelmi Igazságtételi Bizottság és a Zrínyi Nyomda." Ez a néhány kőbevésett szó a magyar katona-újságírás egyik kiemelkedő fejezetéből való. Azon az emléktáblán olvasható, amelyet a volt Zrínyi Nyomda falán 1991. október 30-án lepleztek le a TIB képviselői, az egykori szerkesztőség és nyomda, valamint az 1990. március 15-én útjára indult jogutód Magyar Honvéd munkatársai.

A magyar katonasajtó, katonai hírlapirodalom egyik kiemelkedő fejezete, a Magyar Honvéd históriája 1956. október 30-án, az első lapszám megjelenésével mondhatnánk, inkább csak folytatódott. Az október 23-i tüntetést – a forradalom kirobbanását – követően hirtelenjében minden megváltozott a Honvédelmi Minisztérium napilapja, a Néphadsereg Bajcsy-Zsilinszky úti szerkesztőségében.

Az ügyeletes szerkesztő – az inkább a magyar sportújságírás kiemelkedő alakjaként ismert – Zsolt Róbert százados így emlékezett: „A tüntetés után leírhatatlan volt a lelkesedésünk. Egymás után érkeztek az eseményekről írt riportok. Szigorú fegyelem volt, de akkor senki nem mondta, hogy ezek az írások nem jelenhetnek meg. Este hét óra felé utasítottak is bennünket a pártközpontból, hogy a nemsokára elhangzó Gerő-beszéd szellemében kell megcsinálni a lapot."

„Szóval, már minden oldal készen volt – Gerő nélkül –, amikor meghallgattuk azt a szerencsétlen beszédet. Hallottuk a forradalomra aggatott »piszkos« jelzőt, ami csak olaj volt a tűzre. De nem volt más megoldás, akkor így kellett megjelennünk. Másnap az emeletről néztük, hogy a Nyugati pályaudvar előtt hogyan égetik a lapot, mert nem tudtuk átvenni a felkelt nép lendületét. Az urak csapkodták az asztalt, hogy ez aljasság, ezt ők nem vállalják." 

Egy békésebb „lapzártán" beszélhettünk vele az 1990 márciusától ismét Magyar Honvéd néven megjelenő lapunk szerkesztőségében. Igen, szóltunk egy-két szót katona-újságíró és nyomdász elődeinkkel, az egykori honvédosokkal, kiknek emlékét felvételünkön is őrizzük. (Balról: némiképp háttal Vajda Gábor, majd Thurzó Tibor, Zsolt Róbert, Firon András és Mátrai Károly.) Együtt „lapozhattunk bele" a forradalomban fogant Magyar Honvéd számaiba, amelyek a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban még fellelhetők.

A forradalmi újság életében igazi változást október utolsó napjai hoztak, de leginkább az, hogy Nagy Imre kormánya forradalomnak, demokratikus népmozgalomnak minősítette a történteket.

Október 30-án a lap fejléce is megváltozott: megszületett a négyoldalas, Kossuth-címeres Magyar Honvéd, ötvenezer példányban. Megalakult a lap forradalmi tanácsa, amelynek elnökévé Firon András századost (a később, 1988-ban megalakított Történelmi Igazságtétel Bizottság katonai tagozatának jeles személyiségét) választották meg.

Az első szám címoldalának élén nyomdai közlemény állt: „Magyarok! Nyomdánk dolgozói csatlakoztak a többi üzemek által kimondott sztrájkhoz. Addig nem dolgozunk, amíg a szovjet csapatok nem vonulnak ki. Ezt a sajtóterméket fenti elhatározásunk mellett a rend és nyugalom megszilárdítása érdekében állítottuk elő. Október 23. Nyomda Ideiglenes Munkástanácsa" 

A lapot a nyomdából százötven rikkancs vitte az utcára, s a minden várakozást felülmúló fogadtatás eredményeként mire a Margit-hídig, illetve az Oktogonig jutottak, az összes példány elfogyott. 

A lap munkatársai november első napjaiban információkat kaptak a HM-ből: a kivonuló szovjet alakulatok megfordultak, s Záhonynál özönlenek visszafelé. Zsolt Róbertet idézzük: „Éppen az információk miatt pontosan számíthattunk arra, hogy mi vár ránk. Vagyis úgy lelkesedtünk, hogy tudtuk: előbb-utóbb szétlövik az egész forradalmat. Ennek ellenére, s ennek a tudatában mindenki azt mondta: csak azért is csináljuk!" 

November 4-én a lap nem jelent meg. Az intervenciót követően az első szám november 12-én, az utolsó pedig egy hónappal a forradalom kitörése után, november 23-án látott napvilágot, amelyben az egyik szerkesztő, Vajda Gábor, Egy hónappal ezelőtt című cikkében arról ír, hogy a magyar nép minden idegen hatalomtól függetlenül, szabadon akar élni, önállóan akarja a jövőjét építeni. A forradalom nem bukott el, mert a nép akarata mindennél erősebb…

Ma már tudjuk, a remény a rendszerváltásig remény maradt. Noha a lap munkatársai elkészítették a 12. lapszámot is, az már nem juthatott el az olvasókhoz. A szovjet fegyverek árnyékában fogant kormány, a nemzettel szembeforduló hatalom nem tűrt meg olyan katonalapot, amelyben még november 23-án is, a korabeli sajtóban egyedülállóan, a forradalom mellett kitartó vezércikk jelent meg. Ilku Pál vezérőrnagy, politikai csoportfőnök – dr. Münnich Ferenc, a fegyveres erők és közbiztonsági ügyek miniszterének utasítására – betiltott minden katonaújságot, köztük a tizenegy lapszámot megért Magyar Honvédot.