Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

MEDEVAC élesben: életet mentett két bocskais katona

Szöveg: Cs. Sárkány Beáta szakaszvezető |  2014. június 30. 13:28

Nem volt szokványos a hazaútja két bocskais katonának, amikor néhány héttel ezelőtt a vonat − amelyen Füzesabony felé haladtak − egy hirtelen fékezést követően megállt.

Sokáig senki sem gyanakodott semmire. Galambos Péter hadnagy és Király Lajos őrvezető − akik az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 39. lövészzászlóaljának állományába tartoznak − a gyanúsan hosszú várakozás okát keresve leszálltak a két állomás között álló szerelvényről…

A nem mindennapi esetről így számolt be a hadnagy:
„Azt gondoltuk, hogy biztosan valami állat került a sínekre, és azért állunk. Amikor leszálltunk, elindultunk a vonat mellett álló személyek felé. Odaérve láttuk, hogy egy ember fekszik a síneken a vonat alatt: nem eszméletlen, de a jobb karja csonkolva van. Király őrvezetővel kihúztuk a sokkos állapotban lévő sérültet a vonat alól. Lerántottam az övemet, elszorítottam vele a felkarját és elszorítottam a nyomáspontot is, így nagyrészt elállt a vérzés. Király őrvezető szerzett kötszert a vonatról, így tudtunk egy fedőkötést csinálni."

A katonák rendszeresen részt vesznek különböző helikopteres begyakorlásokon, ahol a sebesültek elszállítását gyakorolják, ezért a mentőhelikopterre várva Galambos hadnagy keresett egy leszállásra alkalmas területet a gép számára, és jelzett a pilótának, hogy a megfelelő helyre szálljon le. „Tudtam, hogy ha mocsaras, vizenyős területre száll le a gép, nem fogjuk tudni odavinni a hordágyat. Észrevettem egy tömörített talajutat, amely fentről nem volt látható a magas fű miatt, de ahogyan ráálltam, éreztem, hogy kemény a föld. Amikor megérkezett a mentőhelikopter, a kiérkező orvosnak elmondtuk, hogyan láttuk el a sérültet, majd segítettünk elvinni a hordágyat a géphez."

1595974818

A missziós felkészülések és az egészségügyi felkészítések, kiképzések során nagy hangsúlyt kap a katonák elsősegélynyújtásra történő felkészítése. Galambos hadnagy két éve sikeresen elvégzett egy rohamlövész-tanfolyamot is, amelyről az eset kapcsán elmondta: „A tanfolyam ideje alatt is nagyon sokat foglalkoztunk sebesültellátással, harctéri ellátással és életmentéssel. Nagyon hasznosak voltak számomra ezek a felkészítések, mert így pontosan tudtam, hogy egy ilyen helyzetben mit kell tennem. Tudtam, hogy azonnal cselekednem kell, mert egy ilyen sérülés esetén nem sok idő marad az életmentésre."

A hadnagy nem sokkal az eset után részt vett a horvátországi „Legjobb katonák"  versenyen, ahol 170 indulóból a 74-ikként indulva a 21. helyen ért célba. Az embert próbáló megmérettetésen szintén szükség volt ismereteire, mert a számtalan feladat között sebesültellátás is szerepelt.
A két katona példaértékűen helytállt, és minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy életet mentettek – mindezt úgy, hogy közben alkalmazták azokat az ismereteket, amelyeket a kiképzések során elsajátítottak.

A kép illusztráció