„Mi vagyunk a honvédség arca”

Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegységének kötelékébe tartozó, Honvéd Palotaőrség valamivel több, mint két évvel ezelőtt, egészen pontosan 2012. január 7-én állt szolgálatba.

Kiss Ferenc alezredes, a Honvéd Palotaőrség parancsnoka a honvedelem.hu kérdésére válaszolva elmondta: a palotaőrök feladata a Köztársasági Elnöki Hivatal, azaz a Sándor-palota protokolláris őrzése, emellett pedig díszelgő feladatok végrehajtása és természetesen – ha erre szükség van – a haza fegyveres védelme.

Hosszú felvételi procedúra

Az alezredes elárulta, ahhoz, hogy valaki palotaőr lehessen, számos követelménynek kell megfelelnie. Az egyik ilyen az arányos testalkat. Elvárás a minimum180 centiméter testmagasság, emellett a palotaőr-jelöltnek látható helyen nem lehet tetoválása, és meg kell felelnie a legszigorúbb, az úgynevezett T4-es testnevelési követelményeknek. Ráadásul az is fontos, hogy a jelölt mozgása könnyen fejleszthető legyen.

Ha ezeknek a kritériumoknak valaki eleget tesz, következik az egészségügyi szűrés. Ez már önmagában egy „tortúra", hiszen a munkakörből adódóan a monotónia tűrést külön vizsgálják.

Ebből is látszik, hogy nem egyszerű bekerülni a palotaőrök közé. Hosszú felvételi procedúrával lehet csak kiérdemelni az egyenruha zubbonyának bal ujjára varrt karjelzést, amin a Palotaőrség jelmondata – Vitézséggel és hűséggel! – olvasható – mesélte az alezredes.

A Sándor-palota két felállítási helyén, azaz a déli és a nyugati kapunál, a Palotaőrség két-két díszelgő katonáját óránként váltják. Az egy órás szolgálatot egy óra pihenés és egy óra felkészülés követi. Utóbbi azt jelenti, hogy készenlétben kell lenni, mert ha a kinn lévők közül valaki rosszul lesz, le kell váltani. „Extrém helyzetekben, azaz nulla-mínusz öt fok alatt vagy harminc fok felett előfordul, hogy harminc percenként történik a váltás" – árulta el Kiss alezredes.

Az első hatvan perc elég nehéz

„Mi vagyunk a honvédség arca"– mondta az éppen felkészülési idejét töltő Rabi Tamás őrvezető, aki 2012 februárja óta palotaőr. Tamás elárulta azt is, hogy mindig is katona szeretett volna lenni, és mivel fontos számára a hagyományőrzés, nagyon boldog volt, amikor egy sikeres palotaőri vizsga után először díszeleghetett együtt társaival. „A pihenő nap utáni első hatvan perc elég nehéz, valamint az időjárási körülmények is nehezítik a mozdulatlanul állást" – emelte ki Tamás.

Az őrvezető néhány „szakmai titkot" is elárult. Például azt, hogy vannak olyan rejtett mozdulatok, amiket mozdulatlan állás közben is el lehet végezni – néhány másodpercig „pihentetve" az elfáradt testrészt –, ugyanakkor a külső szemlélő mégsem veszi észre. Ezeket a technikákat egyébként mindenki saját magának alakítja ki, egy a lényeg: „mozdulatlanul és rezzenéstelen arccal kell végrehajtani."
„Ami pedig a nézést illeti, én csak bámulok előre, de ha jön egy turista jó belenézni a szemébe, mert ettől egy kicsit megijed" – tette hozzá nevetve.

„Ugyanakkor egy pontot nem jó nézni, mert hamar elszédülsz tőle. Az alaki képzésen azt mondták, hogy sokat nézzünk zöld felületekre, mert az megnyugtatja a szemet" – árult el egy újabb „túlélő stratégiát" a palotaőr.

A már rutinos palotaőrnek számító Tamástól megtudtuk még azt is, hogy a turisták habitusa gyakran a nemzetiségüktől függ. „A kínaiak úgy tekintenek ránk, mintha játék babák lennénk. Mások átkarolnak, ránk támaszkodnak, mellénk állnak, amit természetesen rezzenéstelen arccal tűrnünk kell. Egy esetben mozdulhatunk meg, ha támadás ér minket, de szerencsére ilyenre még nem volt példa"- árulta el az őrvezető, aki már több, a Sándor-palotába érkező delegáció előtt is látott el díszőrségi szolgálatot.

„Sokan próbálnak megnevettetni"

Monoki Tamás tizedes a Honvéd Palotaőrség előtt két évet szolgált a Díszzászlóaljnál, ám amikor megalakult az új alegység, úgy gondolta, ott a helye. Elárulta: azalatt a hatvan perc alatt, amíg a szolgálatban van, megpróbálja kikapcsolni az agyát és csak a feladatra koncentrál. Azt sem tagadja, nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is elfárad a hatvan perc alatt. Sokat segít azonban az – ahogy az a szabályzatban le van írva –, hogy tizenöt percenként foroghatnak egyet, tehát, ha zsibbad az ember lába, akkor ilyenkor meg tudja mozgatni.

Monoki Tamást sem kímélik a turisták. „Aranyos volt, amikor nyáron külföldi lányok odaálltak elém és táncoltak, énekeltek nekem. Szerencsére volt rajtam napszemüveg, és természetesen meredtem néztem magam elé, mert ilyennel engem nem lehet megzavarni. Sokan próbálnak nevettetni, plüssmacikkal játszanak előttem, de eddig mindig kibírtam" – mesélte mosolyogva.

Azonban egyszer ő is megtört: „néhány lány jött oda hozzám és egyszer annyira nevettettek, hogy muszáj volt egy kicsit mosolyognom, hogy lássák, tényleg érdekel amit csinálnak, de beszélgetni nem szoktam."

A legelső díszőrségi szolgálatot teljesítő hatvan percéről Tamás elmondta, alig várta, hogy végre megcsodálják őt a turisták.

(Aki e cikk elolvasása után kedvet érez ahhoz, hogy a Honvéd Palotaőrséghez tartozzon, további tájékoztatásért keresse Csorba Katalin főhadnagyot a [email protected] e-mail címen.

)

Fotó: Tóth László, Szabó Lajos zászlós és archív