Mindenhol, mindenkor
Szöveg: Szabó Béla | 2017. január 23. 7:26Gépjárműveik futásteljesítménye alapján eljuthattak volna a Holdig és vissza, vagy akár hússzor megkerülhették volna a Földet. Nincs misszió nélkülük, de az itthoni és a külföldi gyakorlatokon, társadalmi rendezvényeken is megbízható „háttérmunkások”, vagy éppen főszereplők.
A Magyar Honvédségben nincs egyetlen alakulat sem, amelyik alkalomszerűen vagy rendszeresen ne működne együtt az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezreddel – hiszen, ahogy ők mondják: semmi sem mozdulhat nélkülük. E nagyon széles feladatkörrel rendelkező ezred 2016. évi tevékenységéről Gavlik Péter ezredes, parancsnok tájékoztatta magazinunkat, még decemberben.
Bevezető gondolataiból kiderült, hogy a hadsereg más alakulataihoz hasonlóan az ő tavalyi tevékenységüket is alapvetően meghatározták a határvédelemmel kapcsolatos feladatok, a nemzetközi szerepvállalások, valamint a hazai és nemzetközi gyakorlatok. És nem csak „logisztikusan".
Gavlik Péter ezredes
A Dunántúli Ideiglenes Alkalmi Kötelékben például – a logisztikai biztosítás mellett – járőrözési, biztosítási feladatokat is elláttak. Ennek megfelelően Somogy, Zala és Vas megye mellett az ország más területein is megtalálható volt a „Boconádi". Alaprendeltetésük teljesítése mellett két század- és egy szakaszerejű kötelékük is részt vett a járőrözésben. Nagykanizsán táborellátó csoportot, Kisszálláson tábori ellátó pontot, Bácsszőlősön javítócsoportot működtettek, helyőrségük pedig bázislaktanyaként funkcionált. Miután ezek a feladatok jelentősen bővítették a tevékenységi körüket, nem kerülhető meg a kérdés: hogyan bírták erővel, eszközzel és energiával?
– Sok-sok tervezés és újratervezés révén, de szerencsére az ezred minden beosztásában kiválóan felkészült parancsnokok, katonák dolgoznak – válaszolta az ezredparancsnok, majd megjegyezte: nagyon odafigyelnek, hogy munka után mindenkinek jusson elég ideje a regenerálódásra. Természetesen igaz ez a határvédelemmel kapcsolatos feladatokban részt vevők esetében is, akiknek a szolgálati beosztását eleve úgy szervezték meg, hogy például aki a karácsonyt a határon tölti, az szilveszterkor otthon lehessen.
Mivel a feladataik zömét csak úgy lehet kimagasló színvonalon ellátni, ha van elég ember és technika is hozzá, adódott a kérdés: minden tekintetben ilyen szép a „leányzó fekvése"?
– Szerencsés helyzetben vagyunk – kezdte Gavlik ezredes –, hiszen nincsenek sem létszám-, sem technikai problémáink. Sőt, ebből a szempontból 2016 a „felfutás" éve volt – nyugtázta elégedetten.
Közel hetven új munkatárs érkezett tavaly, s ez nemcsak létszámnövekedést, hanem minőségi fejlődést is hozott. Tanulságos volt például, hogy kik is jelentkeztek szolgálatra az ezrednél: mindenekelőtt egyre több, valaha náluk szolgált katona.
– Szerződésük lejárta vagy más okok miatt távozott katonáink közül mind többen jönnek vissza hozzánk – mondta a parancsnok. Mint kiderült: ez a harmincas, negyvenes korosztály a katonai szolgálat után kipróbálta a civil életet, például többen is kamionoztak a különböző társaságoknál. Egy részük rájött, hogy az új munkahelyén mennyire bizonytalan a jelen, s főleg a jövő. Másoknak a családjuk jelezte, hogy több időt kellene együtt tölteni, és nem ártana a kiszámíthatóság sem. Ez utóbbi elvárást illetően egyébként azt tapasztalták az ezrednél, hogy volt katonáik mellett nagy számban jelentkeztek hozzájuk szolgálatra a társszervektől is. Sokan jöttek át például a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól vagy a rendőrségtől, olyanok, akik elhatározásukat nem csupán anyagi okokkal indokolták, hanem úgy látták, hogy a hadseregben kiszámíthatóbb a jövőjük.
– Az utánpótlás mellett ne feledkezzünk meg a „derékhad", a máig is itt dolgozó katonáink érdemeiről sem – váltott témát az ezredparancsnok –, és itt nem csak a tisztekre, és az altisztekre gondolok. Gépjárműveink évente 700–800 ezer kilométert futnak itthon és szerte Európában, a járművek többségét pedig legénységi állományú katonák vezetik. Egy őrvezető beül a kamionba, felveszi a több millió forint értékű rakományt, aztán elindul vele mondjuk Spanyolországba, és az útközben felmerülő valamennyi problémát neki magának kell megoldania – említette példaként ezeknek a katonáknak a felelősségét és helytállását illetően az ezredes.
Szintén közismert a hadseregben, hogy minden misszió kezdő és záró pontja a „Boconádi". Itt gyűjtik össze, készletezik a missziók eszközeit, felszerelését, s a feladat végén náluk is „számolnak le." Ők biztosítják az utánpótlást a külszolgálatot teljesítőknek, és időnként elég különleges szállítmányokat is összeállítanak légi vagy földi szállításra. Ebből is mutatott egy érzékletes példát a parancsnok, amikor arra invitált, hogy nézzük meg együtt, mit is „raklapoznak" ez idő tájt a kollégái.
Hát nem hadianyag volt, legalábbis a kétféle bejgli, a téliszalámi, a páros kolbász, a szaloncukor és a csokoládé nem annak tűnt.
– A honvédelmi miniszter karácsonyi ajándékait csomagoljuk éppen, amelyeket eljuttatunk majd a missziókban szolgálókhoz Iraktól Afganisztánig, a Balkántól Ciprusig – mondja az egyik katona, miközben óvatosan a ládába helyezi a következő pakkot.
Természetesen a „Boconádi" nem csak „hadi- és egyéb anyag csomagküldő szolgálat"; tevékeny részt vállalnak ők a missziókból is. A NATO Reagáló Erőben (NRF) például 2016-ban és 2017-ben is támogató elemmel vettek/vesznek részt, és januártól ugyancsak támogató elemet biztosítanak az olasz–magyar–szlovén többnemzeti szárazföldi kötelék bázisán megalakított, az Európai Unió védelmi együttműködésébe bevont nemzetek harccsoportjába is, amelyhez nemrég Ausztria és Horvátország ugyancsak jelezte csatlakozási szándékát. Mindezek mellett évente kétszer a „Boconádi" végzi az afganisztáni nemzeti támogató elem felkészítését is. Szintén nagy figyelmet fordítanak a saját szakmai felkészülésükre, továbbá a két- és többoldalú együttműködésre is, amelynek ékes példája volt a tavalyi Safety Transport gyakorlat. A Bundeswehr Ambergben állomásozó 407. logisztikai zászlóaljával – mint német–magyar szállítókötelék – három hétig gyakorlatoztak Németországban.
Persze itthon is rengeteg a teendő, amelyek sorából a parancsnok kiemelte például, hogy a közlekedés-koordináló századuk feladata az összes, Magyarországon áthaladó külföldi katonai konvoj kisérése, biztosítása. Ez heti három-négy „bevetést" jelent, de szerencsére a motivált és jól felkészült csapat számára ezek már rutinfeladatok. A felkészültségükről csak annyit: a csapatban az altiszteknél is minimum követelmény a STANAG szintű nyelvismeret.
Helyőrség-parancsnokságként nagyon széles társadalmi kapcsolatokkal rendelkezik az alakulat, és kiveszik a részüket a pályára irányításból is.
– Kaposvár és Somogy megye vezetése, lakossága a magáénak érzi az ezredet – mondta a parancsnok, és a teljesség igénye nélkül már sorolta is a „bizonyítékokat". Az ezred zenekarát Somogy Polgáraiért Díjban részesítette a megyei közgyűlés. Katonáik heti rendszerességgel meséket olvasnak a városi kórházban fekvő kisgyermekeknek, a 2016-ban a Kossuth téren felállított karácsonyfát az ezred adományozta a városnak. Évek óta patronálják a Katolikus Tábori Püspökség zalavári gyermektáborát, és minden évben az ő biztosításuk mellett kerül sor a Balaton-átúszásra is. Nyáron „Kisbaka-tábort" szerveztek az alakulatnál szolgálók gyermekeinek, kiképzőszázaduk pedig, a legénységi állományúak alapkiképzése mellett, honvédelmi tábort is vezetett a kihívások iránt érdeklődő fiataloknak. A Zrínyi emlékév kapcsán részt vettek a szigetvári rendezvényeken, az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából pedig a város vezetése őket kérte meg, hogy Nagykanizsáról szállítsanak át Kaposvárra egy T–34-es harckocsit, amely a sétálóutca „56-os" kiállításának egyik fő látványossága volt. Ők biztosították a Deseda Ultramaraton-futást is, amelyen a versenyzők 270 kilométeres távot teljesítettek, majd a rendezvény sikerén felbuzdulva, a „boconádisok" megszervezték a saját fél-maratonijukat is. Szintúgy karitatív tevékenységeik sorába tartozik, hogy katonáik rendszeresen látogatják és támogatják a mosdósi kórház gyermekosztályát. Az ezred parancsnoki épületének földszintjén elhelyezett „Véradóbarát munkahely" feliratú réztábla pedig bizonyítja, hogy az ezred katonái nemcsak életüket, de vérüket is adják…
Végezetül kitért még Gavlik ezredes az üzemeltetésükben lévő badacsonylábdihegyi 1. számú Kiképzési, Oktatási és Rekreációs Központtal kapcsolatos teendőikre is. Az oktatáson, kiképzésen, és az üdülési lehetőség biztosításán túl, az amúgy is százszázalékos kihasználtsággal működő központban folyamatosan lehetővé tették, hogy a határvédelmi feladatban részt vevő katonák családjaikkal együtt kapcsolódhassanak ki a szolgálat után, és az aktív pihenés jegyében számtalan kirándulást, illetve egyéb programot is szerveztek számukra.
Fotó: Dévényi Veronika, Kálmánfi Gábor, Rácz Tünde, Tóth László, a szerző és a logisztikai ezred archívuma
Forrás: Magyar Honvéd 2017. január