Nevében is „honvéd” lett a debreceni középiskola

„Büszke vagyok arra, hogy most már az iskolánk neve is arra utal: ez nem egy átlagos középiskola, nálunk a közismereti tárgyak oktatása mellett a katonai napirend határozza meg a diákok mindennapjait. Kratochvil Károly művelt, fegyelmezett, jó szervezőkészségű katona és kitűnő parancsnok volt. 1921-től a debreceni vegyesdandár és katonai körlet parancsnokaként szolgált városunkban altábornagyként. Számunkra és növendékeink számára is példaértékű katonai pályafutása, közéleti tevékenysége, civil szervezetekben végzett munkája" – mondta el Berkecz Gábor igazgató.

Augusztus végén ötven, az ország különböző településeiről érkező leendő növendék vesz részt a Béka-táborban, ahol abból kapnak ízelítőt, mi is vár rájuk az elkövetkező négy évben.

A saját maga által alkalmazott írásmód szerint szentkereszthegyi Kratochvil Károly − más források Kratochwillként, Kratochvillként említik – Brünnben született, 1869. december 13-án.
Édesapja, Kratochvil József tizenhat évesen vett részt az 1848–49-es szabadságharcban tüzérként, majd osztrák fogságba esett, s az osztrák hadseregbe került. Az 1866-os custozzai csatában már századparancsnok volt, s katonáival elfoglalta az olaszok Monte Santa Crocén lévő állásait. Hősiességét magyar nemesi címmel jutalmazzák, ekkortól viselte a szentkereszthegyi nemesi előnevet.

Kratochvil Károly gyermekkorát édesapja katonai hivatása miatt az Osztrák−Magyar Monarchia különböző részein töltötte, de legjobban Brassóhoz, felesége szülőföldjéhez kötődött. Katonai pályára készült: Morvaországban végezte a főreáliskolát, tizennyolc évesen felvették a bécsújhelyi katonai akadémiára. 1894-ben bekerült a bécsi hadiakadémiára, tanulmányai befejezését követően vezérkari századossá léptették elő. A pécsi hadapródiskola, majd a Ludovika Akadémia tanára lett, s felfigyeltek rá a bécsi udvarnál is, ahol 1909-től József főherceg két fia, József Ferenc és László főherceg nevelését irányította.

Az első világháború kitörésekor saját kérésére felmentették az udvari szolgálat alól, frontszolgálatba osztották be: alezredesként a magyar királyi nagyváradi 4. gyalogezred parancsnoka lett, s ezredével végigjárta a galíciai és az olasz hadszíntereket. Az isonzói csaták során a Görz (Gorizia) közelében emelkedő Monte San Michele magaslatot védelmezték. A hosszú csatákat követően katonái egyenruhája a felismerhetetlenségig összesározódott, ezért ezredét később „agyagemberek" névvel illették. Kratochvil Károly 1917-től a 39. dandár parancsnoka lett, 1918 végén, a háborús vereség után csapatait zárt katonai rendben vezette vissza állomáshelyükre, Nagyváradra. 1918 novemberében kinevezték az V. erdélyi katonai kerületi parancsnokság élére, Kolozsvárra, de mivel az őszirózsás forradalom következtében az alakulatok katonái szétszéledtek, ez valójában adminisztratív tisztség volt, tényleges haderő nem állt rendelkezésére.

1918 decemberében a románok erdélyi betörésekor elkezdte szervezni a volt erdélyi ezredek feltöltésére irányuló toborzást. Kolozsvárott megkereste őt néhány fiatal székely tartalékos tiszt, akik felajánlották, hogy a már elfoglalt Székelyföldről toboroznak önkénteseket. Ez a terv alapozta meg a későbbi Székely Hadosztály létrejöttét. 1918. december 24-én a románok bevonultak Kolozsvárra. Kratochvil úgy döntött, hogy mivel csapatai még nem alkalmasak a sikeres ellenállásra, az Erdély földrajzi határát jelentő magaslatok, hágók, szorosok vonalába vonja őket és ott várja be a további csatlakozókat. A Székely Hadosztály és az erdélyi katonai kerületi parancsnokság alá tartozó csapatok 1919. januárjától április 16-áig állták sikerrel útját a román erőknek a Máramarosszigettől a Belényesi-medencéig tartó frontszakaszon. A románok áttörése után a székely csapatok Mátészalka környékére vonultak vissza, majd a kilátástalan helyzetben 1919. április 26-án, Demecsernél letették a fegyvert, ezt követően Kratochvilt és társait Brassóba internálták.

Első világháborús hőstetteiért 1929-ben megkapta a katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét.
A fogság után 1921-től a debreceni vegyesdandár és katonai körlet parancsnokává nevezték ki, altábornagyként. Katonai pályájának végén 1923−1924 között a Hadtörténelmi Múzeum igazgatója volt, majd fiatalon nyugdíjazták.

A két világháború között jelentős közéleti tevékenységet folytatott, vezetőségi tagja volt több hazafias szervezetnek, így például a Székely Hadosztály Egyesületnek, az Országos Frontharcos Szövetségnek, az 1919. Júniusi Bajtársak Szövetségének, az Erdélyi Férfiak Egyesületének, a Turáni Vadászok Egyesületének. A Magyar−Lengyel Egyesület, a Székely−Finn Társaság, a Magyar−Francia Kultúrliga és a Magyar Külügyi Társaság nevű külpolitikai egyesületekben is vezető tisztségviselő volt. Tagja volt művészeti társaságok vezetőségének is: a Magyar Iparművészek Országos Egyesületének elnöke, a Magyar Irodalmi és Művészeti Szövetség és a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület választmányi tagja, valamint a Mozart Egylet vezetőségi tagja volt.

1946. szeptember 19-én hunyt el, síremlékét a budapesti Új Köztemetőben avatták újra 2011 decemberében.


Fotó: archív