Radar(kör)kép

Mint az katonai berkekben közismert, Békéscsabán és Bánkúton már 2014 tavasza óta ezek az olasz gyártmányú, RAT–31 DL típusú eszközök állítják elő a szükséges radarinformációt az adott régióban. Valami újnak a kezdete persze általában azzal jár, hogy a régi megszűnik: az új rendszer felállásával párhuzamosan az Alföldön felszámolták a régi orosz technikával működő hagyományos radarszázadokat. Ezzel a légtérellenőrzéshez, illetve a légtérvédelemhez szükséges radarlefedettséget Békéscsaba és Bánkút térségében ez a két modern radar (szaknyelven: gerincradar-mérőpont) biztosítja, teljesítve a rádiólokációs tér lefedettségére vonatkozó követelményeket. Tegyük hozzá: folyamatosan. A Dunántúlon a medinai gerincradar-mérőpont azonban önmagában nem elegendő: Kupon és Jután továbbra is üzemeltetni kell a hagyományos radarszázadokat, amelyek egyelőre még orosz technikát használnak. A kiesésmentes működés érdekében a Medinán lévő hagyományos eszközöket a 3D-s radar hadműveleti szolgálatba állásával ugyan kikapcsolták, de azok továbbra is tartalékban maradnak.

– Olyan állapotban és infrastruktúrával kívánjuk megőrizni régi radarjainkat, hogy szükség esetén bármikor újra működjenek. A Kupon és Jután települt századainkat illetően, mérnökeink mindent megtesznek azért, hogy ezek középtávon is fenntarthatók legyenek. Sajnos azonban ezen eszközök technikai kiszolgálásának lehetőségei évről évre korlátozottabbak. Még úgy is, hogy a debreceni és a békéscsabai hagyományos századok felszámolását követően azok eszközeit nem adtuk le, hanem a dunántúli alegységekhez kerültek. A hosszú távú cél természetesen az, hogy az orosz radarokat a kor követelményeinek megfelelő, modern eszközökkel váltsuk fel – mondta Zentai László ezredes, a radarok üzemeltetéséért (is) felelős MH 54. Veszprém Radarezred parancsnoka.

Ugyanez mondható el a légtérellenőrzés rendszerét teljessé tevő, szintén hagyományos technikát használó két mobil radarcsoportról is. Szükség esetén a radarezred ezekkel a mobil erőkkel bárhol az országban és bármilyen irányban képes kiterjeszteni a rádiólokációs teret. (Egyik ilyen felhasználási lehetőség például a felderítés kis magasságú térkiterjesztése, így az alacsonyan repülő eszközöket képesek még hatékonyabban észlelni.)

A technika mögé persze megfelelő állomány is szükséges; fél év távlatából kijelenthető, hogy a radarokat üzemeltető állomány számára a folyamatos, több éven át tartó átállás és felkészítés eredményeként a váltás egyáltalán nem okozott nehézséget. Látni kell persze, hogy amíg a hagyományos radarok üzemeltetése és karbantartása nagyobb legénységi, illetve altiszti állományt igényel, addig a 3D-s radaroknál magasabban kvalifikált, de a létszámot tekintve valamennyivel kevesebb altiszt, tiszt, radarmérnök és technikus is elegendő.

– Az új radarokkal kapcsolatos mindenfajta tevékenység (még a dokumentáció is) teljes egészében angol nyelven folyik. Éppen ezért mindenki magas szintű nyelvtudással rendelkezik. Persze a szakmaiság mellett követelmény a megbízhatóság is, ugyanis az összes ilyen beosztás nemzetbiztonsági bevizsgáláshoz kötött – fogalmazott a radarezred parancsnoka.

Mivel az új radarok hadműveleti szolgálatba állítását Bánkúton és Békéscsabán hosszú tesztidőszak előzte meg, ezért Medinán ez a folyamat (a korábbi tapasztalatoknak köszönhetően) jóval rövidebb idő alatt lezárult. Közben belföldön, illetve Olaszországban folyamatosan zajlott a kezelők képzése. Felmerül persze a kérdés, hogy voltaképpen mennyiben is más az olasz radar, mint az orosz? Kinézetét leszámítva az egyik legfontosabb különbség, hogy az új, háromdimenziós radarok (a hagyományos orosz technikától eltérően) távvezérlésűek, ezért az üzemeltetési módok és a felhasználás meghatározása nem közvetlenül a helyszíneken történik. Bánkúton, Békéscsabán és Medinán az 54-es ezred szakemberei „csak" felügyelik a működést,
és persze szükség szerint beavatkoznak bizonyos beállításokba – már amennyiben az távvezérléssel nem oldható meg. Nyilván technikai meghibásodás esetén is helyben kell javítani, és időnként azért a RAT–31 DL-t is karban kell tartani.

– A másik fontos különbség az orosz radarokhoz képest, hogy amíg azokat naponta váltottuk (azaz kapcsoltuk ki és be), addig az új technika akár hónapokig is képes beavatkozás nélkül üzemelni. A régi eszközök logisztikai-technikai kiszolgálása sokkal nagyobb anyagi és személyi erőforrást igényelt. Eddig egy helyen több azonos típusú radar helyettesítette egymást. Mára ez jellemzően megváltozott, az új 3D-s radarok technikai konfigurációjukból adódóan jóval kevesebb erőforrást igényelnek az üzemeltetésben és a kiszolgálásban egyaránt – mondta Zentai László ezredes.

Az új radarokkal egyébként nagyobb területi lefedettséget lehet elérni a követelményekben meghatározottnál, (pongyolán fogalmazva: messzebbre látnak), ami tovább növeli hazánk légterének biztonságát. A modern jelfeldolgozási metódusoknak köszönhetően ráadásul az észlelés minősége is más: az orosz technikához képest a 3D-s radarok kisebb visszavert jeleket is képesek detektálni és feldolgozni. Radarok esetében ugyanakkor nem csupán az észlelési távolság és a magasság a lényeges, hanem a rádiólokációs tér többszörös átfedettsége is.

– Az úgynevezett többszörös lefedettség korábban is adott volt, most pedig még inkább az. A két technika között a változás tehát elsősorban a felderítés minőségében és megbízhatóságban érhető tetten – közölte a parancsnok.

A hadműveleti szolgálatba állás óta az állomány eddigi tapasztalatai az új rendszerrel kapcsolatban minden tekintetben pozitívak, pedig a honvédségi radartechnikai forradalom a szakemberektől is egész más mentalitást igényel. Míg régen vérbeli radarmérnököket, nagyfrekvenciás sugárzással foglalkozó állományt igényelt ez a munka, addig az új eszközök kiszolgálása emellett még informatikai felkészültséget és hozzáállást is megkíván – persze a korábbi tapasztalatok megőrzésével. Az eddigi hardveres beállítások, beszabályozások helyett a szoftveres-számítógépes vezérlésre helyeződött át a hangsúly.

Zárszóként leírhatjuk, hogy a légtérvédelmet tekintve a nagy radar(kör)kép lényegében nem változott. Az MH 54. Veszprém Radarezred (a régi és az új technikával egyaránt) folyamatosan képes biztosítani a számára előírt légtérlefedettséget. Csak most más minőségben.

Az MH 54. Veszprém Radarezred kijelölt állománya, az alaprendeltetéséből adódó feladatain túl, 2015-ben kivette részét az ideiglenes biztonsági határzár megépítéséből. A katonák helytálltak a határvédelmi feladatokban is, illetve folyamatosan szolgáltak a Dunántúli Ideiglenes Alkalmi Kötelékben.

Három helyett elég egy − a RAT–31 DL radar egyidejűleg három hagyományos radartechnikai eszköz feladatát váltotta ki.

A radarokból származó adatok feldolgozásával kapcsolatosan nagy horderejű változás nem történt, hiszen az ASOC nevű légtér-irányítási rendszer 1999-es hadrendbe állása után, a régi, hagyományos tervtáblás információtovábbítás megszüntetésével, a modernizált orosz technika is közvetlenül az irányítóközpontba juttatta el a szükséges adatokat. Ehhez persze annak idején az orosz lokátorok analóg jeleit kellett digitális adatokká átalakítani ahhoz, hogy a központ a felderítési adatokat értékelhesse. Így lehetőség nyílt a valós idejű légihelyzet-kép előállítására, valamint a harcvezetés, a légtérellenőrzés és a légvédelmifegyver-irányítás egységbe foglalására.

A 3D-s radarokat használó gerincradar-mérőpontok hadműveleti szolgálatba állítása előtt a radarezredben négy gerinc- és egy réskitöltő radarszázad volt, amelyek Békéscsabán, Debrecenben, Jután, Kupon és Medinán települtek.

Fotó: Dévényi Veronika, Hanol Gábor, Kincses József őrnagy, Péter Gergely hadnagy, Rácz Tünde és a szerző

Forrás: Magyar Honvéd 2016. február