„Szögre akasztott” hangszerek – rendkívüli módon ünneplik idén a magyar katonazene napját

Április 30. a magyar katonazene napja. Az ünnep Lehár Ferenc születéséhez kötődik, aki életében az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének legfiatalabb katonakarmestere volt Komáromban. Később – kiválva a hadseregből – világhírű operettkomponista lett. Nevéhez fűződik többek között a Mosolyok országa és a Víg özvegy című operett, de számtalan keringő és rengeteg további mű is fémjelzi munkásságát. „Mivel a mi szakmánkért is rengeteget tett, ezért számunkra ő egy emblematikus személyiség" – mondta el érdeklődésünkre Csizmadia Zsolt ezredes.

„Ez idáig az volt a jellemző, hogy fegyvernemi rendezvényhez méltón tudtuk megünnepelni a katonazene napját. Idén ezt azonban másként tudjuk megtenni, hiszen a jelenlegi járványhelyzet egészen másfajta feladatrendszert követel meg a katonazenészektől, mint ahogy mindenki mástól is. Idén – ahogy mondani szokták – szögre akasztjuk a hangszereket és a karmesteri pálcát, és ott állunk helyt, ahol éppen szükség van ránk. Mi is részt veszünk határvédelmi feladatokban, a rendészeti- és vegyvédelmi feladatok ellátásában, valamint a különböző objektumok őrzésében" – fogalmazott a főkarmester.

Megtudtuk: a zenei tevékenységet március közepén függesztették fel. Ettől függetlenül nem mennek el szótlanul az ünnep mellett. „Természetesen idén is megünnepeltük a magyar katonazene napját. Azok a fővárosban szolgáló katonazenészek, akik éppen nem láttak el egyéb szolgálatot, a vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár laktanyájának alakulóterén sorakoztak fel – a szükséges biztonsági távolságot megtartva -, majd az alakulat megbízott parancsnoka méltatta a katonazenészek tevékenységét és megköszönte az egész éves munkát" – elevenítette fel az április 28-án megrendezett ünnepi állománygyűlés körülményeit az ezredes, hozzátéve: természetesen a vidéki alakulatoknál is sort kerítettek a fegyvernemi nap megünneplésre.

A főkarmester ezt követően arról beszélt, hogy mit jelent ma katonazenésznek lenni.  „Azt gondolom, a katonazene egy olyan kapocs, egy olyan híd a civil társadalom és a honvédség között, ami a »leghangosabb fegyver«, ám egyben a legbékésebb is. Amikor fesztiválok, koncertek, térzenék és egyéb zenei rendezvények alkalmával kint vagyunk, azt látjuk, hogy korra, nemre való tekintet nélkül mindenkinek mosolyt tudunk csalni az arcára, és ez nagyon jó dolog! Ez a feladatunk, ahogyan az is természetesen, hogy a honvédség ünnepei során a protokolláris rendezvények zenei kiszolgálását végrehajtsuk, nyilván a kegyeleti rendezvényekkel együtt. Minden eszközzel azon dolgozunk, hogy közelebb tudjuk hozni azokat az embereket a honvédséghez, akik számára még nem olyan ismert" – mondta a Magyar Honvédség főkarmestere.

Annak, aki a katonazenész szakmán gondolkodik, Csizmadia ezredes azt a tanácsot adná, hogy nagyon sokat gyakoroljon az általa választott hangszeren. „Amikor valaki amellett dönt, hogy katonazenész lesz, fontos tudnia, hogy ez nagyon összetett hivatás. Míg más zenekarok elsősorban szabadtéri színpadokon, zárt színházakban, koncerttermekben játszanak, nekünk mínusz három és plusz harminchárom fok között mindig kint kell állnunk a szabadban. Mindamellett természetesen – mint minden más katonának – nekünk is meg kell felelni fizikailag, tehát semmilyen könnyítést nem kapunk azért, mert katonazenészek vagyunk. Mindezek mellett számunkra fontos a megjelenés is, hiszen egy katonazenekar mindig valamilyen szinten kirakat-tevékenységet lát el, a nézők mindig szemmel kísérik azt, hogy hogyan néz ki a zenekar, milyen az egyenruházat, milyenek a hangszerek és az alaki mozgás" – árulta el Csizmadia Zsolt ezredes.

Kapcsolódó cikk:
A magyar katonazene napját ünnepelték