Tisztelet a vezérezredesnek

A megemlékezést abból az alkalomból rendezték, hogy a dandár névadója által vezetett harcoknak most van a 100 éves jubileuma. Az esemény helyszíne a 16. kerületi Erzsébet ligeti Szurmay sétány volt, amelyet hét évvel ezelőtt avattak fel.

Ádám Barnabás ezredes, az dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegységének parancsnoka elmondta:  vitéz Szurmay Sándor Mátyásföldön, pontosabban Ómátyásföldön lakott; ezért emelték ott hét évvel ezelőtt a helyiek az emlékfalat és nevezték el a sétányt. A megemlékezést egyébként Serf András hagyományőrző őrnagy, Szurmay Sándor leszármazottja, a Mátyásföldi Lovas Egylet elnöke szervezte.

A koszorúzáson ünnepi köszöntőt mondott Ács Anikó, a Köznevelési és Ifjúsági Bizottság elnöke, majd Baráth Ernő ezredes, azt alakulat megbízott parancsnoka emlékezett meg a névadóról. Felelevenítette, hogy az uzsoki hős 1881-ben állt be Lugoson az ottani barakktáborba, hogy letöltse egyéves önkéntes szolgálatát. Ezután 1882-ben feljebbvalói ösztönzésére jelentkezett a Ludovika Akadémiára, ahol el is végezte a katonai tanulmányait.
Az első időszakban már címzetes, zsold nélküli altiszti rendfokozatba léptették elő. A két évig tartó tanfolyamon Szurmay Sándor jeles eredménnyel végzett, ennek elismeréseként hadnaggyá nevezeték ki a zászlóaljának tényleges állományába. Két éves lugosi tartózkodása után saját kérésre a Ludovika felsőbb tiszti tanfolyamára küldték, ahol évfolyamelsőként fejezte be a képzést.
Később a bécsi királyi Hadiiskolában folytatta tanulmányait kitüntetéssel és jeles eredménnyel.
Az 1914-es világháború kitörésekor a Honvédelmi Minisztériumban volt, ahol államtitkárrá nevezték ki. Ez év novemberében az egész ungvölgyi hadseregcsoport parancsnokságát át kellett vennie.

Baráth ezredes hangsúlyozta: „Szurmay Sándort kimagasló harctéri működése az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legismertebb hadvezérévé tette. Hadvezéri sikerei alapján a bárói méltósággal járó legmagasabb katonai kitüntetést, a Mária Terézia Rendet, és az uzsoki előnevet is megkapta."
1917 februárjától honvédelmi miniszterként folytatta munkáját. „A háború legnehezebb éveiben, a Tisza-, az Eszterházy-, végül a Wekerle-kormányban vezetett a honvédelmi tárcát" – fűzte hozzá Baráth ezredes.

Az őszirózsás forradalom kitörése után nyugdíjba kényszerült. Vitéz báró uzsoki Szurmay Sándor vezérezredes memoárjában leírja: „1919 februárjában a köztársasági kormány letartóztatott és internált, mert szerintük én voltam az okozója a háború hosszú tartamának. A tanácsköztársaság alatt a budapesti Gyűjtőfogházba zártak. Innen a kommunizmus bukásakor szabadultam ki. Azóta nyugalomban töltöm napjaimat, feldolgoztam háborús élményeimet, feljegyzéseimet."
1929-ben vitézzé avatták, majd 1941-ben vezérezredessé léptették elő és megkapta a Magyar Háborús Emlékérmet is.
Rátermettségének, bátorságának és hadi sikereinek elismeréséül a parlamenti felsőház örökös tagjává választották.

Szerepet vállalt a Magyar Tiszti Kaszinóban és a Magyar Katonai Írók Körének egyik alapító tagja volt. Számos publikációja jelenet meg, amiket fiatal tisztként kezdett el írni. A vezérezredes nevéhez köthető a „Kárpátokban" című kötet. A mű az uzsoki hős tisztjeinek, katonáinak és a különböző csaták hőseinek történeteit meséli el.
Szurmay Sándor 1945. március 26-án hunyt el.

A megemlékezést koszorúzás zárta.

Fotó: Horniák Dóra