A lakosság ötöde halt meg a rémuralom évei alatt

Kambodzsa a Sziámi-öböl partjainál fekszik. Területe mintegy kétszerese Magyarországénak. Az egykori francia gyarmat 1953-ban nyerte vissza a függetlenségét. A vietnami háború alatt amerikai és dél-vietnami csapatok szállták meg az országot. A háború végeztével véres polgárháború kezdődött Kambodzsában, melynek lakossága a hatvanas években hétmillió körül alakult. Az ország majd’ minden lakosa buddhista volt.

Jobb, bal, jobb

Kambodzsában az ötvenes években Szihanuk király uralkodott. Õ azonban 1955-ben fia, Norodom Szihanuk herceg javára lemondott a hatalomról. A herceg ezt követően megvált címétől, s miniszterelnökként vezette az országot, miután szeptemberben elsöprő győzelmet aratott a parlamenti választásokon. 1960-ban újra győzedelmeskedett, majd egy alkotmánymódosítással egy életre az ország államfőjévé tették. A herceg-miniszterelnök-államfő baloldali politikát vitt. Vele szemben állók közül legnagyobb ellenlábasa Lon Nol vált, aki azonban kezdetben szinte feltétel nélkül szolgálta a miniszterelnököt. Norodom Szihanuk ennek mintegy ellentételezéseként a politikus-katonát a hadsereg vezérkari tisztségéből védelmi miniszter helyettesnek nevezte ki. A jobb és baloldali politikai erők viszonylagos egyensúlyában az 1966-os választásokon következett be törés: az erőviszony a konzervatívok felé tolódott el, s a nacionalista Lon Nolt 1966-ban miniszterelnöknek választották. A következő évben, 1967-ben kitört az úgynevezett Samlaut felkelés, amit Lon Nol arra használt fel, hogy véresen fellépjen a baloldali politikusok és szervezeteik ellen.

A harcok Battambang tartományban robbantak ki. A parasztok a Szihanuk fémjelezte Sangkum rendszer ellen tiltakoztak. Az apropót az adta, hogy egy cukorgyár telepítésekor a helybelieket nem kárpótolták, sőt a kivezényelt katonaság ellátásra extra adókat vetettek ki, valamint kötelező terménybeszolgáltatással is sújtották őket. A közvetlen kiváltó oka két katona meggyilkolása volt. Lon Nol biztonsági erői jóformán indokolatlan kegyetlenséggel reagáltak. Ejtőernyős és rendőri alakulatok érkeztek a faluba, állítólag azzal a paranccsal, hogy a lázadók levágott fejét küldjék el Phom Penhbe. Szemtanúk beszámolója szerint egész teherautók voltak megrakodva levágott emberi fejekkel. A jobboldali erők az ország egész területén üldözték a kommunisták, akiket vagy kivégeztek, vagy pedig illegalitásba kényszerítettek. Április 24-én három férfi ellen adtak ki elfogatóparancsot, akik közül kettő elmenekült. Mivel úgy tartották, hogy mindhármukat megölték, amikor feltűntek a GRUNK (Királyi Kormány a Nemzeti Unió Kambodzsájáért) nevű formációban, a „három szellemként" emlegették őket. Április végén Lon Nol lemondott posztjáról, ám 1968-ban honvédelmi miniszterként tért vissza, majd 1969-ben újra miniszterelnök lett.

Puccs és ellentámadás

A kínai fővárosban megalakult a Kambodzsai Egyesült Nemzeti Front, mely jelentős támogatást nyújtott a Vörös Khmereknek a Lon Nol kormánya elleni harcban. Szihanuk vezetésével pedig életre hívták a már említett GRUNK nevű formációt, melynek irányításában már formálisan is szerepet kaptak a Vörös Khmer vezetői. A Vörös Khmernek kezdetben nem volt nagy támogatása az országban. Miután azonban az örökös államfő vidéki körútján támogatásáról biztosította a parasztokat, a Vörös Khmer létszáma rövid idő alatt az addigi hatezerről ötvenezerre duzzadt. A harcosok főként kiábrándult parasztokból álltak, akik a kambodzsai királyságért, nem pedig a kommunista eszmékért harcoltak. A Vörös Khmerek élén Pol Pot állt. A későbbi diktátor irányítása alatt a Vörös Khmer csapatai 1973-ra gyakorlatilag az ország kétharmada felett megszerezték az irányítást. A Vörös Khmer azonban nem csupán egy ideológiailag nehezen meghatározható politikai irányzat volt, hanem Kambodzsa lakosságának döntő etnikuma is. A gyakorlatilag maoistának, vagy éppen marxista-leninistának is csak nehezen értelmezhető politikai formáció egyik fő célkitűzése ennek megfelelően a khmer nép felsőbbrendűségének biztosítása és Kambodzsa népeinek uralmuk alá hajtása volt.

Kétmillió áldozat

A gerillaharc, melyet félhivatalosan Észak-Vietnam is támogatott, 1975-ig tartott. Pol Pot az év májusában került hatalomra, ám uralmát 1976-ig nem ismerték el. Ezt követően megromlott Kambodzsa viszonya Vietnammal, miután Pol Pot függetlenedni kívánt az országtól és inkább Kína felé fordult. A diktátor hatalma négy évig tartott, s véres megtorlás és népirtás jellemezte. A Vörös Khmer egyre erősödött, 1975-re már közel 700 ezer főt számlált. Lon Nol hatalmának megdöntésével véget ért polgárháború mintegy 160 ezer főnyi áldozatot számlált, melynek mintegy fele volt civil. A Vörös Khmerek Pol Pot vezetésével a maoista Kínához hasonlatos rendszert kezdtek kiépíteni. Az embereket arra kényszerítették, hogy kollektív gazdaságokban dolgozzanak. A rendszert ellenzőket, a tanult embereket az értelmiségieket üldözték és kivégezték. A túlélőket, akik a haláltól és a megtorlástól rettegtek, elűzték a városokból. Ugyancsak elüldözték a betegeket, fogyatékosokat, valamint a túl fiatal, illetve túl idős lakosokat is. Akik megtagadták, hogy elhagyják a városokat, éppúgy megölték, mint azokat, akik nem meneteltek elég gyorsan. A Pol Pot-féle rezsim gyakorlatilag minden szabadságjogot eltörölt.

A gyermekeket elvették a szüleiktől és a számukra létesített kényszermunka-táborokban helyezték el őket. Az üzemeket, iskolákat, egyetemeket, valamint a kórházakat is bezárták. Mindeközben a gyilkosságok, a tisztogatások is folytatódtak. A Vörös Khmerek gyakorlatilag válogatás nélkül végezték ki az ügyvédeket, orvosokat, tanárokat, mérnököket és egyéb szakembereket, köztük a kambodzsai hadsereg korábbi tisztjeit is. Nem csak ők estek azonban áldozatul a rendszernek: családtagjaikat is kivégezték. Betiltották a vallást és buddhista szerzeteseket gyilkoltak halomra. Pol Pot perverz módon lefényképezte és dokumentálta későbbi áldozatait. A rezsim egészen odáig ment, hogy nem csupán a rádiók működését tiltotta meg, de általánosságban betiltotta a zenét. Az elnyomás őrületét jól jelzi, hogy embereket lehetett legyilkolni pusztán azért, hogy ismertek egy idegen nyelvet, szemüveget hordtak, nevettek vagy éppen sírtak. Akik megmenekültek a mészárlástól, azok ingyenmunkásokká váltak, akik elképzelhetetlenül kis fejadagokért dolgoztak. A gazdaság összeomlott, aminek következtében éhínség alakult ki és járványok ütötték fel a fejüket. Pol Pot a rémuralma során tudatosan felszámolta a vasúthálózatot, hidakat, gyakorlatilag Kambodzsa teljes infrastruktúráját elpusztította.

Az áldozatok számáról eltérő adatok láttak napvilágot. A kivégzettek számát legalább 200 ezerre teszik a kutatók, de összeségében legalább 1, de inkább 2 millió ember esett áldozatául Pol Pot négy évig, 1979-ig tartó rémuralmának. Sőt, egyes kínai kutatók 3 millió áldozatról beszélnek. A legmegbízhatóbb adatnak a Yale Egyetem 1996-os kutatása tűnik, mely 1,7 millió áldozatról beszélt, ami az ország lakosságának 21 százalékát tette ki. Az egyetem berkein belül működő, a kambodzsai népirtás feltárását célzó program segítségével kambodzsai és nemzetközi ügyészek, egy újonnan létrehozott ENSZ-törvényszék keretei között Phnom Penh-ben bizonyítékokat találtak a népirtásra és az emberiesség elleni bűntettekre, valamint a vallási célzatú üldöztetésre. A bűncselekmények milyenségéről már korabeli beszámolók is elrettentve szóltak. Egy külföldi újságíró éppen Phnom Penh kiürítéséről számolt be, mely 1975 áprilisában zajlott le. Szavai szerint miközben 2 millió ember halálos rémületben menekült a városból, a gerillák ötezer, de az is lehet, hogy tízezer beteget és sebesültet mészároltak le a kórházakban. Sok kerekesszékbe kényszerült embert a menekülők magukhoz kötve próbáltak a városból kivinni.

Kannibál holocaust

A szakemberek szerint a kambodzsai eseményekben pusztult el a legtöbb civil a második világháború után. Pol Pot hatalmát végül is vietnami csapatok döntötték meg, melyek 1978-ban támadták meg Kambodzsát. Azonban hiába vonult ki a hatalomból Pol Pot, és hiába döntötték meg a Vörös Khmer rémuralmát a vietnami erők, hatalmukat csupán Pol Pot 1998-as halála után tudták végképp megtörni.

A diktátor ellen 1997-ben emeltek vádat Kambodzsában. Pol Pot természetes halállal halt meg egy évvel később a dzsungelben. Ahol meghalt, ott is hamvasztották el.