Így hatástalaníthatják az aknákat a jövőben

1997-ben számos ország, köztük Magyarország is aláírta a taposóaknák betiltásáról szóló Ottawai Egyezményt. Ennek ellenére 2013 óta másfélszeresére nőtt az aknákra lépők száma. Angola az egyik olyan ország, ahol rengeteg aknát szórtak szét, melyek miatt civilek ezrei vesztették életüket vagy sérültek meg. A veszélyes utakon a segélyeket sem tudták a helyszínre szállítani.

A Landmine Monitor adatai szerint a legtöbb baleset Afganisztánban, Jemenben, Ukrajnában, Kolumbiában, Irakban, Maliban, valamint Nigériában történt. Annak ellenére, hogy 2019-ben hivatalosan csak egy országban, Mianmarban telepített a kormány új gyalogsági aknákat, az esetek száma mégis magas volt. Feltehetőleg azért is, mert más nemzeteknél nem állami fegyveres csoportok rendszeresen alkalmazták a taposóaknákat.

Hogyan hatástalaníthatják az aknákat?

A taposóaknák hatástalanításának talán legismertebb módja az, hogy fémdetektorokat használnak, azonban ez a módszer nem mindenhol állja meg a helyét. Olyan földeken például, melyek vasban és egyéb fémekben gazdagok, nem feltétlenül az akna jelenlétét jelzi az eszköz. Ezért más módszereket is kell alkalmazni...

Állatok az aknák hatástalanításáért?

Talán filmbe illőnek tűnhet, de patkányokat is képeznek ki a feladatra. A rágcsálók alig egy év alatt megtaníthatók rá, hogy az aknák helyzetét kiszagolják és jelezzék. Az egyik legsikeresebb patkány Magawa, aki összesen 71 gyalogsági aknát szagolt ki és 141 ezer négyzetméternyi területet tisztított meg öt év alatt. A patkányt az APOPO belga non-profit szervezet tréningezte, amely afrikai óriás erszényes patkányok „kiképzésével” foglalkozik.

Azonban nem csupán a patkányok lehetnek hatékonyak a robbanóeszközök jelzésében. Egy új kísérlet szerint ugyanis a méhek kiképezhetők arra, hogy a TNT szagát a cukoroldattal asszociálják, ezt követően pedig köré gyűljenek, ezáltal elvezetve a méhek mozgását drónnal követő szakértőket a gyalogsági aknák helyére. A kutatás fejlesztői, egy bosznia-hercegovinai és egy horvát csapat azon is gondolkodnak, hogy a jövőben az aknamentesítés után a méhek segítségével ellenőrizzék a terepet.

Élőlények helyett technológia?

Az egyik legbiztonságosabb módját a taposóaknák felkeresésének és hatástalanításnak valószínűleg a technológiai megoldások jelentenék. A Massoud Hassani által tervezett Mine Kafon labda erre kínál alternatívát. A 2013-ban bemutatott szerkezetet 40 dollárba kerül előállítani, ellentétben más módszerekkel, melyek gyártása akár 300 és 1000 dollár között is lehet. A labdában egy 17 kilogrammos vasgömb van, benne egy GPS műszerrel. Ez térképezi fel az eszköz útját azért, hogy a tiszta területeken ne kelljen ismét végighaladnia. A szerkezet lábai bambuszból készülnek, végükön műanyag talppal, a meghajtásért pedig a sivatagban fújó szél felel. Mivel a labda súlya egy felnőtt emberéhez közeli, képes aktiválni az aknát, melyből három-négy darabot is fel tud robbantani. A lábait a leállása után ki lehet cserélni.

A labdát nem alkalmazzák széleskörűen, az alkotója azonban egy Európai Unió által támogatott projektben továbbfejlesztette az ötletét, így megszületett a hat rotoros Mine Kafon drón. Az eszköz négy centiméterrel a talaj felett lebegve méri fel a környezetét. Egy fémdetektoros készülékkel képes megtalálni az aknákat, ezt követően visszatér az indulási pontra. Ott a detektort egy robotkarra cserélik, amellyel kis méretű detonátort tesz a robbanóeszközre, ezután képes biztonságos távolságba repülni. A jövőben a drón akár hidrogén-meghajtású is lehet.

Létezik olyan megoldás is, amelyben hatalmas, páncélozott járműveket vetnek be, melyek menet közben detonálják az aknákat. Ezekre az eszközökre kevésbé van hatással a robbanás ereje, azonban költéségesek és nem minden terepen használhatók megfelelően.

Jelenleg nyitott kérdés az, hogy a már alkalmazott és a még fejlesztés alatt álló módszerek közül melyek válnak majd be igazán a jövőben.