Irány Moszkva! – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A Szovjetunió és Németország között a felszínen teljes volt a barátság a második világháborút közvetlenül megelőző években, illetve a harcok kezdeti időszakában. Mindezt jól jelzi, hogy Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos minden újabb német hódítás után a legmelegebb gratulációját juttatta el Berlinbe. Ám a két nagy diktatórikus állam viszonyát már ekkor is egyfajta gyanakvás lengte körül. Sztálinnak az volt a célja, hogy amíg Hitlert a nyugat-európai harcok kötik le, addig ő mindent, amit csak lehet, megszerezzen a kontinens keleti felén. Ennek jegyében előbb a három balti államra (Lettország, Litvánia, Észtország) tette rá a kezét, majd Romániától megkaparintotta Besszarábiát és Bukovinát, kiváltva ezzel a náci hadúr neheztelését.

Időközben a britek figyelmeztették Moszkvát, hogy a német terjeszkedés komoly veszélyt jelent rájuk nézve is, ám a kommunista diktátor nem adott hitelt ennek az információnak. Pedig Hitler régóta dédelgette a Szovjetunió elpusztítására vonatkozó tervét, melyen a Sztálinnal kötött egyezsége (vagyis az 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov–Ribbentrop paktum) semmit sem változtatott, csak egy rövid időre elhalasztotta annak végrehajtását. A Führer számára ugyanis nem volt vitás, hogy a nagy új földterületet – a felsőbbrendűnek tartott germán árja faj számára szükséges „életteret” – a kommunista hatalom megsemmisítése árán szerezheti meg. A nyugati hadszíntéren elért sikereivel, mindenekelőtt a Franciaország felett aratott győzelemmel, illetve azzal, hogy csapatai visszakergették a brit erőket a La Manche túlpartjára, a náci vezér figyelme ismét kelet felé fordult. Úgy gondolta, immár nem fenyeget a kétfrontos háború veszélye, vagyis bátran belevághat a szovjetek elleni hadjáratba; ennek részletes terveit 1940. augusztus elsején kezdték el kidolgozni tábornokai, míg maga az offenzíva 1941 májusában vette volna kezdetét.

További részletek a Magyar Honvéd magazin június 11-én megjelenő számában!