A migrációs válság kezelése jelentette a legnagyobb kihívást Szlovénia számára

Az Európai Unióhoz (EU) 2004-ben csatlakozott ország gazdasága a világgazdasági válság kitörése előtt is súlyos pénzügyi gondokkal küszködött. A „volt szocialista mintaországként" is emlegetett Szlovénia ennek ellenére bevezette a közös európai devizát, és 2007-ben csatlakozott az euróövezethez. Jelenleg úgy tűnik, sikeresen kezeli a recessziót, de hogy igazából kilábaljon, továbbra is támogatni kellene a külföldi tőke beáramlását. A szlovén állam és annak számos vezetője azonban még mindig idegenkedik a külföldi tőkétől: egyrészt azért, mert úgy véli, hogy ezáltal elveszíti saját gazdasága felett az irányítást, másrészt pedig mert meggyőződése, hogy a szlovén gazdaság versenyképes a fejlett piacokon.

A strasbourgi emberi jogi bíróság még múlt év decemberében úgy döntött, a szlovén kormánynak az év közepéig el kell fogadnia egy olyan modellt, amely kártalanítja azokat a devizabetéteseket, akik még a titói Jugoszlávia szétesése előtt helyezték el pénzüket a Ljubljanska Banka (LB) szlovéniai pénzintézetben. A szlovén parlament június közepén hozta meg az erre vonatkozó törvény, amely újabb terheket rótt a költségvetésre.
Egyes becslések szerint a bank egyedül a boszniai betéteseknek kamatok nélkül csaknem 127 millió euróval tartozik. Horvátország esetében, a betéteseinek kárát már részben megtérítette a horvát állam, de így is mintegy 160 millió eurót kell még kifizetni csaknem 130 ezer egykori horvátországi ügyfelének. A devizabetéteseket kártalanítását Szlovénia 2016-ban kezdi meg.

Ljubljana egy döntőbírósági ügyben is alulmaradt Horvátországgal szemben. Szlovénia és Horvátország között 1991-ben – a két ország Jugoszláviától való függetlenedése után – tört ki határvita, amely egyebek mellett a Pirani-öböl felügyeletét is magában foglalja. A problémát az okozza, hogy a szlovénok csak horvát területi vizeken keresztül tudnak kihajózni az öbölből, ezért a határvonal számukra kedvező módosítását kérik. A horvát fél szerint viszont a határt az öböl felezővonalánál kell meghúzni. Szlovénia és Horvátország 2009-ben fordult nemzetközi döntőbírósághoz, a határvita miatt Szlovénia többször is hátráltatta Horvátország európai uniós csatlakozási tárgyalásait. Horvátország idén júliusban azonban úgy döntött visszalép a döntőbírósági rendezéstől, miután kiszivárgott: Ljubljana feltehetően lobbizott a bíróságon, hogy megszerezze a Pirani-öböl kétharmadát.

Eközben politikai botrányoktól is hangos volt a sajtó. A Miro Cerar vezette baloldali kormány, amely 2014. szeptember 18-án lépett hivatalba, kormányzása első hat hónapjában öt miniszterétől vált meg.
Lehallgatási botrány, hatalommal való visszaélés, valamint plágium miatt távoztak a kabinettől Jozef Petrovic gazdaságfejlesztési és technológiaügyi miniszter, Violeta Bulc miniszterelnök-helyettes, Stanka Setnikar Cankar és Klavdija Markez oktatás- és sportügyi miniszterek, valamint Janko Veber védelmi miniszter.

Szlovénia augusztusban bejelentette: készül egy esetleges Horvátországon keresztül érkező menekülthullám fogadására, miután a sajtóban már megjelentek olyan hírek, hogy amennyiben Magyarország lezárja Szerbiával közös zöldhatárát, a migránsok új útvonalon indulnak Európa felé.
A belügyminisztérium akkor közölte: Szlovénia az év végéig 250 migráns befogadását tervezi Szíriából és más közel-keleti országokból, és bejelentette, hogy felkészült arra a lehetőségre is, hogy kezelni tudjon olyan helyzetet, amely Macedóniában, Szerbiában vagy Magyarországon az ellenőrizhetetlen menekültáradat miatt már előállt.

Az európai országokat érintő illegális migráció volt az egyik fő témája augusztusban a ljubljanai kormány által minden évben megrendezett stratégiai tanácskozásnak, a Bledi Stratégiai Fórumnak(BSF)is, amelyen többek között részt vett Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke.
Egy a nyár közepén készült közvélemény-kutatás szerint a 2 milliós lélekszámú és 20 ezer négyzetkilométer területű ország állampolgárainak túlnyomó többsége híve volt az EU-ba érkező migránsok segítésének, ám csupán 15 százaléka támogatta, hogy országa ezernél több bevándorlót fogadjon be.

Szlovénia a migrációs válság miatt szeptemberben ideiglenes határellenőrzést vezet be a Magyarországgal közös határán. Miután Magyarország október közepén lezárta a horvát-magyar zöldhatárt is, és a horvát hatóságok huszonnégy órán belül Szlovénia felé irányították a migránsáradatot, számos intézkedést eszközölt a menekültügyi eljárás szigorítása érdekében. Szlovénia még aznap megkezdte rendőri erőinek megerősítését Horvátországgal közös határán.
A szlovén parlament néhány napon belül arról is döntött, hogy kibővíti a hadsereg feladatkörét, és felhatalmazta arra, hogy segítséget nyújtson a rendőrségnek az ország határainak megvédésében.

Mivel a migránsok száma nem csökkent, november elején a kormány úgy döntött, hogy Szlovénia schengeni határán ideiglenes műszaki akadályt épít, beleértve a kerítést is, amelynek az lesz a célja, hogy bizonyos pontokra terelje a migránsokat. Vagyis megtörtént az, amire maga Szlovénia sem számított, és amire igazán felkészülni sem tudott: rövid időn belül, két és fél hónap alatt közel 350 ezer migráns haladt át az országon. Közben Ljubljanának a szlovén-horvát zöldhatáron általa telepített pengés drótkerítés miatt jelentősen megromlott kapcsolata a zágrábi kormánnyal.