A rohingja menekültek visszatelepítésének leállítását követelik

Menaksi Ganguli, a HRW délkelet-ázsiai igazgatója közleményében azt írta, hogy Mianmarnak előbb foglalkoznia kellene a rohingja muzulmán kisebbség elleni rendszeres üldöztetés és erőszak kérdésével, éppen ezért a menekültek aggódhatnak biztonságukért, amennyiben visszatérnének korábbi lakhelyükre.

A rohingják nem kaphatnak állampolgárságot Mianmarban, ahol mozgásszabadságukban is korlátozzák őket. Két éve, 2017 augusztusa óta a nyugat-mianmari Arakán államból csaknem 740 ezer rohingja muszlim menekült át a szomszédos Bangladesbe, miután a mianmari hadsereg tisztogató műveletekbe kezdett, azt követően, hogy rohingják mianmari biztonsági állásokat támadtak meg. Az ENSZ vizsgálatai szerint a hadsereg fellépése a népirtás iskolapéldája. Mianmarban több mint százezer rohingja kényszerül arra, hogy szabadtéri internáló táborban éljen. A HRW közleményében idéznek egy rohingja menekültet, aki kijelentette, nem akar visszamenni oda, ahol rokonait meggyilkolták, nem engedték őket eltemetni, és tömegsírokban földelték el őket.

Többtucatnyi rohingja tiltakozott kedden Bangladesben a visszatelepítés ellen. Azt hangoztatták, hogy csak akkor térnek vissza, ha szavatolják biztonságukat és az állampolgárság megszerzését Mianmarban. Korábban, 2018 novemberében már tettek kísérletet több mint kétezer rohingja hazatelepítésére, de ez a terv kudarcba fulladt amiatt, hogy a mianmari és a bangladesi kormányok nem tárgyaltak az ügyről az ENSZ-szel és a menekültekkel. Sok, a listán szereplő menekült inkább felszívódott.

A HRW térségbeli igazgatója azt mondta, hogy Banglades nagyvonalú volt a rohingjákkal – bár az ottani táborokban igen súlyos körülmények uralkodnak -, de a menekülteket nem kényszeríthetik arra, hogy visszatérjenek a számukra nem biztonságos Mianmarba.