Lőj és fuss! - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2022. május 14. 14:36Mindegy, hogy lánctalpakon vagy gumikereken gördülnek, az önjáró lövegek a hidegháború után sem tűntek el a világ hadseregeinek arzenáljából, már csak azért sem, mert számos tulajdonságuk és képességük a vontatott tüzérségi eszközök elé helyezi ezeket a fegyvereket.
A nagy távolságból bevethető tüzérség – a megfelelő felderítés és a lőelemek kiszámítása után – óriási pusztításra képes, azonban korántsem alkalmazható korlátok nélkül. A 20. század végén megjelent rádiólokációs felderítőeszközök például a kilőtt tüzérségi lőszer röppályáját „visszakövetve” nagy pontossággal képesek meghatározni a támadó ágyúk, tarackok helyét, amelyekre aztán a koordináták ismeretében immár gyors és hatékony válaszcsapás mérhető. A másik alapvető változást a drónok fejlődése és elképesztő ütemű terjedése eredményezte. A nehezen felderíthető, de kameráival nappal és éjjel is „mindent látó” pilóta nélküli légi járművek a vontatott tüzérségi eszközöket akár már a telepítésük során felfedezhetik, így azok alkalmazhatósága és hatékonysága drasztikusan csökkenhet.
Az önjáró tüzérség rendkívül sokba kerül, ennek ellenére a Szovjetunió felbomlását és a hidegháború lezárását követően, vagyis 1991 után sem merült feledésbe. Sőt, a kategória számos új típusa az elmúlt három évtized során bizonyíthatta igazán képességeit a különböző hadszíntereken. Összeállításunkban – a teljesség igénye nélkül – ezeket mutatjuk be.
További részletek a Magyar Honvéd magazin május 13-án megjelent számában!
