Magyarok nyomán Törökországban

A Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár első világháború korát megjelenítő tagjai elsősorban a Nagy Háború gallipoli (canakkalei) hadszinterén történtekre emlékeztek, hiszen itt a török szövetségesnek komoly segítséget nyújtottak az osztrák-magyar tüzéralakulatok. Ugyanakkor a látogatás célja ettől tágabb volt. A Márvány-tengert körbeutazva megbeszéléseken vettek részt tartományi és helyi állami- és civil szervezetekkel, keresve annak lehetőségét, hogy a közös múlt elsősorban 19. és 20. századi elemeit kihasználva szorosabb kapcsolatot alakíthassanak ki a két ország hagyományápolással foglalkozó személyei és szervezetei között.

A látogatás során így útba ejtették Rodostót és Izmitet, ahol megemlékeztek a két magyar száműzöttről, II. Rákóczi Ferencről és Thököly Imréről, illetve Isztambulban is fejet hajtottak a város tűzoltóságát létrehozó és negyven éven át vezető Széchenyi Ödön pasa, valamint az itt eltemetett, a világháborúban török földön elhunyt osztrák-magyar katonák sírjánál. Általános had- és kultúrtörténeti jelentőségére tekintettel megtekintették Trója romjait is.

Az egykori gallipoli hadszíntér bejárása során nem csak a Dardanellákat védő török erődítéseket, a brit és nemzetközösségi csapatok partraszállásának partszakaszát, de a félsziget belsejében felkeresték azokat a helyeket is, ahol a segítségként küldött osztrák-magyar nehéztüzérség megfordulhatott. Örömmel tapasztalták, hogy a török emlékezetben intenzíven él a gallipoli győzelem emléke, fontos sarokpontját képezve a nemzettudatnak – amely köszönhető annak is, hogy a modern Törökország megteremtője, Musztafa Kemál pasa (a későbbi Atatürk) itteni sikereinek köszönhetően alapozta meg hírnevét és tekintélyét. Ugyanakkor a magyar szerepvállalás – bár emlékmű már készült róla – még mindig nem kellően közismert, pedig lehetőséget jelent a két nép közötti kapcsolat erősítésére.

A kormányzókkal és városi főpolgármesterekkel, valamint nem állami szervezetekkel történt hivatalos találkozókon kívüli spontán találkozásokkor (hazafias motorosklub az autópálya pihenőjében, osztálykiránduláson lévő diákok a komp fedélzetén, látogatók a történelmi emlékhelyeken) a magyar katonai hagyományőrzők felé megnyilvánuló fokozott érdeklődés és szeretet azt bizonyította, hogy van létjogosultsága a katonai hagyományőrzés e formájának is Törökországban.