Már az égi hadseregben teljesít szolgálatot

Smohay Ferenc érettségi után vonult be sorkatonai szolgálatra a 3. honvéd gyalogezredhez, karpaszományosként, tartalékos parancsnoki képzésre. 1942 őszére várta leszerelését, de az ezredet mozgósították, így november 4-én, a 2. magyar hadsereg kötelékében az orosz frontra utazott, ahol zászlóssá léptetették elő. A doni szakaszon 1943. január 12-én bekövetkezett áttörés után, egészen január 27-ig, a visszavonulásra kapott parancsig bajtársaival védték állásaikat. A véres veszteséggel járó visszavonulás során, február 1-jén esett hadifogságba, ahonnan - a tífusz- és vérhas járványt, valamint egy mellhártyagyulladást átvészelve - 1945. február 28-án tért haza. Családot alapított és példás életet élt szeretett feleségével gyermekei, unokái és dédunokái körében.

A rendszerváltást követően Feri bácsi aktív résztvevője volt a doni, illetve egykori alakulata ezrednapi megemlékezéseinek és minden honvédelemmel kapcsolatos városi rendezvénynek. Tagja volt a Honvéd Hagyományőrző Egyesületnek, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetségnek, a Történelmi Vitézi Rendnek és tiszteletbeli tagja az alakulata emlékét őrző Magyar Királyi Szent István Honvéd Gyalogezred Hagyományőrző Egyesületnek.

Smohay Ferenc a székesfehérvári magyar királyi „Szent István” 3. honvéd gyalogezred utolsó élő tisztje és utolsó ismert élő katonája volt. Emlékét kegyelettel megőrizzük.