Maximalista a mikrovilágban

… nem, egyáltalán nem látom, hiába. Talán, ha nagyítóval, ám az nincs benne az újságíró-felszerelésemben. Kicsit illetlenség, de közelebb hajolok a körülbelül, ha három milliméteres makett-darabkához, és akkor mintha valóban csillogna ott valami. Ahogy hallom, drótdarab, fémből. Méghozzá olyan speciális ötvözetből, amelyet az Úrhidán élő és alkotó Giuseppe Puppato, a Friulmodel megalapítója, üzemeltetője, lelke, szíve és agya (röviden körülbelül mindene) saját maga kísérletezett ki. Mert az ő szótárában – sem az olaszban, sem a magyarban, sem az angolban – nem létezik az a szó, hogy „mindegy”. Még a vállrándítás gesztusa sem létezik. Sőt, még a csak 99,9 százalékos munka sem. Puppato úr azonban nem csupán a maximalizmuson is túlmutató munkamódszerével foglal el különleges helyet a nemzetközi makett-társadalomban, hanem speciális szakterületével is. Mint meséli – és mutatja –, kezdetben kézzel készített különböző katonafigurákat; természetesen nagyon alapos kutatómunka, fényképezés és mérések után.

„Nálam nincs fantasia” – használja a számunkra is könnyen érthető olasz szót, és ez a mondata akár védjegye is lehetne. Egy alkalommal a lakóhelyéhez egészen közeli Varsóban dokumentált különleges lánctalpat (erre majd később visszatérünk), aztán speciális műhelyébe visszatérve rögtön nekiállt megalkotni annak tökéletesen élethű, kicsiny másolatát. Igen ám, de valami nem stimmelt, akárhogy is próbálta. Kisvártatva rájött, hogy elfelejtett pontosan lemérni egy részletet, így visszautazott a lengyel fővárosba, pótlandó a hiányosságot. És miért pont eredeti lánctalpakat látni a műhelyraktár legfelső polcán sorakozni, és miért indul éppen az Amerikai Egyesült Államokba egy jó nagy szállítmány, különféle típusú, egyedi Puppato-féle makett-lánctalp? Nincs különösebb oka, állt előtte több út, lehetőség, ő pedig ezen indult el. 

Aki kicsit is jártas a makettezésben, és/vagy egészen profi szinten műveli azt, tudja: a nagyobb gyártók keze alól kikerülő makettek finoman fogalmazva nem mindig pontosak. Vagy legalábbis például egy-egy harckocsi lánctalp mégiscsak élethűbb, ha valóban fémből készül, egyedileg x, vagy y típusra. Így aztán az illető haladó makettező megvásárol mondjuk egy Királytigris makettet, és azon nyomban rendel hozzá egy Giuseppe Puppato-féle egyedi fémlánctalpat, amihez egészen pontos összeszerelési utasítást is kap. Korábban egy-egy nagyobb cég ipari mennyiségben szerelte fel eleve ilyen lánctalpakkal modelljeit, így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy Úrhidáról például Ausztráliába, Japánba és Dél-Koreába is indultak, illetve indulnak csomagok. 

„Nagyon lényeges az alapos tesztelés, a próba. Alapvető, hogy minden makettet megveszek, és az összeállításuk után ezeken próbálom ki a magam készítette lánctalpakat. Előfordul, hogy magát az alapmakettet kell módosítani, de erről is rendre tájékoztatom a vásárlót” – meséli az alkotó, akit sok évvel ezelőtt egy barátja kért meg, hogy ugyan fotózzon párat egy olasz katonai felvonuláson. Talán említenünk sem kell, hogy ez a bizonyos barát, egyenruhában szintén egy a harmincöt arányú makettkatonaként ékesíti Giuseppe Puppato magángyűjteményét.

Ám a katonák, római kori fegyverek, vonatok, és ki tudja még mi minden kézzel történő készítése már „csak” hobbi a makettező számára. Mert a munka, az a lánctalp, legyen szó gyakorlatilag szinte bármelyik típusról. Azt pedig nagyító nélkül is észrevenni, hogy a kínálat folyamatosan bővül…