Meghalt az F-16-os atyja

Sokan csak az “F-16-os atyja" –ként emlegetik a General Dynamics cégnél 44 éven át dolgozó mérnököt. Az 1960-as években egy kezdetben titkosan dolgozó tervezőcsapatot irányított, ami az összegyűjtött ötletek, elméletek és koncepciók alapján megtervezte az F-16-ost. A típus sikerességét mutatja, hogy még napjainkban is gyártásban van. Világszerte több mint 4400 darabot értékesítettek belőle, az 1980-as években pedig volt olyan időszak, amikor közel 25.000 ember dolgozott a programban. A Lockheed Martin elnöke szerint az F-16-os megjelenése korszakalkotó volt, hiszen számtalan új munkaheyet teremtett, nem is beszélve arról, hogy értékesítése kapcsán sok országgal alakítottak ki virágzó partnerkapcsolatot. A modern kor új repülőgép-programjait tekintve kiemelkedő jelentősége lesz a meglévő kapcsolatoknak, amelyek Harry vadászgépe nélkül soha nem jöhettek volna létre.

Mr. Hillaker életútja is csodálatra méltó, hiszen egész életét kitöltötte a repülőgépek iránti elhivatottsága. Felsőfokú tanulmányait követően a Consolidated Aircraft-nál (a későbbi General Dynamics) kezdett dolgozni 1941-ben, egy évvel később pedig a cég Fort Worth-i közponjába helyezték át, ahol többek között dolgozott a B-36, B-58 és F-111-es programokban is. Sokak szerint a fordulópontot egy 1962-es éjszaka jelentette, amikor az Eglin-i légibázis egyik klubjában Harryt bemutatták John Boyd őrnagynak, a szókimondó, de rendkívül intelligens pilótának. Boyd hosszan ecsetelte a szerinte csapnivaló konstrukciónak számító F-111-es hibáit, amivel aztán bogarat ültetett Mr. Hillakar fülébe. Találkozó találkozót követett, és a General Dynamics mérnöke rájött arra, hogy az őrnagy igen nagy tudással rendelkezik a repülőgépek tervezését és teljesítményét tekintve.

Az elkövetkezendő években Boyd – akit időközben a Pentagonba helyeztek át – többször hangsúlyozta, hogy égető szükség lenne egy könnyű, kiváló manőverező képességgel rendelkező, többfeladatú vadászgépre. Felvetését azonban csak néhányan támogatták, nevezetesen Everest Riccioni ezredes és Pierre Sprey, a Pentagon egyik tisztviselője. Nem volt könnyű dolga az egyszerűen csak “Fighter Mafia" – nak titulált hármasnak, mivel a légierő irányítása ellenezte az ötletet, és egy új F-15-ös változat fejlesztését helyezték előtérbe.

1969-ben Riccioni 149.000 dollárt kapott a fejlesztési munkálatok elindításához, amelyért a General Dynamics és a Northrop versenyzett. Itt már összefonódtak a szálak, hiszen a General Dynamics-nál dolgozó Mr. Hillaker folyamatosan kapcsolatban állt a Boyd vezette kis csapattal, akik rendszeresen megosztották egymással a fejlesztési elméleteket és ötleteket. A társai szerint is minden elképzelésre nyitott Hillaker kitartó munkájának köszönhetően a Pentagon áldását adta a programra, melynek eredményeként megszületett az új könnyű F-16-os vadászrepülőgép, ami számos korszerű megoldásával a legjobb szovjet harci gépekkel szemben is eredményesnek bizonyult. Mr. Hillaker 1985-ben ment nyugdíjba, de továbbra is aktív szerepet vállalt a különböző repülési szervezetek és tanácsadó csoportok munkájában.