„Minden alkotásomban benne vagyok”

A szentesi laktanya harmincegy éve viseli az egykori honvéd tábornok nevét. A névadó születésének 216. évfordulója alkalmából a laktanya kistermét Damjanich Jánosról nevezték el. A helyszínt ékesíti a mű, amit Antal László ezredes, a műszaki alakulat parancsnoka, valamint az alkotó leplezett le, akinek ez alkalomból adománylevelet nyújtottak át.

Körmendi Béla őrvezető, fafaragó művész, az MH Bakony Harckiképző Központ szerződéses katonájaként érkezett Szentesre, az MH EUFOR Kontingens 25. váltásának missziós felkészítésére. Az őrvezető szeretett volna méltó módon, egy cseresznyefából faragott mellszobor elkészítésével megemlékezni a Damjanich laktanya névadójáról.

A művész több, mint tíz éve foglalkozik fafaragással. Gyermekkorában az alföldi pásztoroktól, csikós emberektől leste el az alapokat. Előszőr a csont- és szarufaragást gyakorolta, mindemellett dolgozott gránittal és márvánnyal is.

„Ezek az anyagok valamelyest idegenek voltak számomra. Inkább a fát választottam, amivel igazán ki tudom fejezni a mondanivalómat. Képzőművészeti iskolába nem jártam. Huszonévesen egy lovaspiacon kezdődött a fafaragás iránti érdeklődésem. Megláttam egy lovat ábrázoló tálat, ami számomra inkább öszvérnek tűnt, mert nagy volt a füle. Mondtam az eladó hölgynek, hogy ezt az öszvéres tálat megvenném. Azt felelte, hogy ez nem öszvér, hanem ló. Ezzel nem értettem egyet, így megvásároltam, átfaragtam és később megmutattam neki” – emlékszik vissza az őrvezető. „Bizonyos hétvégéken van, hogy 14-15 órát faragok naponta. A honvédséggel össze tudom egyeztetni ezt a hobbit, hiszen, ha van időm, akkor csinálom, amikor pedig a szolgálat elhív, akkor kötelességtudóan teljesítem a feladatokat. Volt olyan eset is, amikor a koszovói misszióban faragtam, a csillagos ég alatt” – idézi fel emlékeit Körmendi őrvezető.

Azt is elárulja, hogyan igyekszik elérni, hogy minél élethűbbek legyenek a művei. „Amikor macskát akartam készíteni, akkor elszórtam a macskáknak egy fél zsák tápot, hogy megfigyeljem a mozgásukat: tanulmányozzam hogyan ülnek, hogyan fordulnak, hogyan nyúlnak a táplálékért. Mindezt megpróbáltam belefaragni a fába” – meséli. „Az adott karaktert mindig a lehető legélethűbben próbálom visszaadni, ezért általában sokat nézek róla képeket. Volt olyan, hogy egy képet 4-5 napon keresztül hordoztam magammal és nézegettem. Sőt, van, amikor azzal is alszom el” – avat be a művész.

„Sok mindenre kell figyelni egy fa szobor elkészítésekor. Arra, hogy arányaiban, karakterében, ábrázolásmódjában megfelelő legyen a figura. Én másképp ábrázolok dolgokat, ahogyan minden művész alkotása különböző stílusjegyekkel bír” – fogalmaz.

Az őrvezető fafaragásai országszerte megtalálhatóak. A Magyar Honvédség több alakulatának adományozott már emlékművet, a várpalotai Thury Vár pedig állandó kiállításának ad otthont. Sőt, az ország határain kívül is fellelhetők alkotásai: az egyik szobra Korzika szigetén látható.

„Egyik barátom Korzikán él, neki kellett egy vaddisznó szobrot és egy tálat faragnom. A szobrot egy helyi magyar közösségi házban állították ki. Szlovákiában, Felsőtúron is adományoztam, Thury György halálának 500. évfordulója alkalmából. Örülök neki, ha jó helyre kerülnek a faragásaim és megbecsülik őket. Szerintem, ha megfaragok egy alkotást, akkor abban én is benne vagyok, valamilyen szinten. Szóval ezekben a kis alkotásokban én ott vagyok világszerte, ahol faragtam” – hangsúlyozza.

Az őrvezető tagja a Veszprém Megyei Népművészeti Egyesületnek, a Várpalotai Képzőművész Egyesületnek, valamint a Székesfehérvári Kézműves Egyesületnek. Alapító tagja a Honvéd Kulturális Egyesületnek, amely kiemelten közhasznú társadalmi szervezet, és alapfeladatának tekinti a képző- és népművészek tevékenységének segítését. Emellett a művész számos díj tulajdonosa: a Magyar Légierő alkotóművészeti pályázatán iparművészeti kategóriában 3. helyezést ért el. Ezen kívül a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara díjazottja, valamint míves faragásból B-kategóriás ezüst minősítéssel büszkélkedhet. Évek óta aktív tagja a Bakonyi Poroszkálók Hagyományőrző- és Sportegyesületnek. A csoporttal ellovagolt Limanovába, részt vett két Thury Portyán, legutóbb pedig a „Szög nyomában” Történelmi Lovastúrán tett meg lóháton 750 kilométert, a magyar katonaló tiszteletére. Ezeken az eseményeken számos alkotása talált gazdára: Esztergomban egy Madonna szobor, valamint Diósgyőrben egy Nagy Lajos díszpajzs.

Az őrvezető azt is elárulja, miért fontos számára a hagyományőrzés. „A magyarság nagyon büszke lehet a múltjára, mert rengeteg hős született hazánkban” – mondja. „A lovak szeretete miatt került az életembe a hagyományőrzés. Gyerekkorom óta lovaglok, már akkor, árkon-bokron keresztül mentem lóháton. Először csikós-, majd huszár hagyományőr voltam, a Bakonyi Poroszkálókkal pedig évente több ezer kilométert teszünk meg” – meséli.

A fafaragó művésznek számos terve van a közeljövőben, - többek között - a Honvéd Koronaőrségnek adományoz majd egy Szurmay Sándor mellszobrot.