Mindent látó szemek és mesterséges intelligencia a világűrben

A Szputnyik-1 volt az első műhold, melyet 1957. október 4-én a világűrbe juttattak. Napjainkban már több ezer ilyen eszközről tudunk. Azonban túl sok információ nem kerül nyilvánosságra a felderítő- vagy kémműholdakról, hiszen küldetéseik titkosak. Épp emiatt felszerelésük és képességeik sem ismertek széles körben, holott 1960-tól több száz titkos kémműholdat állítottak Föld körüli pályára.

A katonai és hírszerzési céloka használt műholdakat - többek között - rádiójelek lehallgatására, a csapatmozgások nyomon követesére, pontos helymeghatározásra, atomfegyverek leszerelésének ellenőrzésére, valamint rakétakilövések észlelésére használják. Fedélzeti kamerájukkal vizsgálják a Föld felszínét, amely során a becslések szerint ma már tíz centiméter átmérőjű tárgyakat is képesek megkülönböztetni, ez elég egy személy azonosítására is a tömegben. Kameráik technológiája megegyezik az okostelefonokéval. Az elektromos jellé alakított fényt a műhold fedélzeti computere tárolja, ezután a szükséges időben titkosítva sugározza vissza a Földre. A műholdak energiaforrását általában napenergiával vagy atomenergiával biztosítják, tengerszint feletti magasságukat pedig - többek között - segédrakéták használatával szabályozzák. A kémműholdak azonban nem csupán a Föld felszínén élőket kémlelhetik, egymás továbbított rádiójeleit is „lehallgathatják”.

A hidegháborúban az Amerikai Egyesült Államok úgy vélte, hogy atomtámadás veszélye fenyegeti a szovjetek felől, ezért repülőgépekkel és léggömbökkel végeztek hírszerzési feladatokat. Azonban miután az oroszok lelőtték az U-2 elnevezésű kémrepülőjüket, kifejlesztették a fotófelderítő műholdakat. A program a Corona nevet kapta.

A korai kémműholdak még hagyományos filmnegatívumokra fotóztak, melyeket kapszulában, ejtőernyővel juttattak vissza a Földre. Ezeket repülőgéppel, nagyjából 4600 méteres magasságban gyűjtötték be. A Corona program során tizenkét év alatt, több mint 800 ezer képet készítettek. Legtöbb esetben csupán néhány hétig maradhattak pályán a műholdak, mindez függött a fedélzetükön elhelyezett film mennyiségétől.

A modern műholdak már éveken át keringhetnek a világűrben. Azonban mindezen is túlmutat a technológiai fejlődés, ugyanis az amerikai Nemzeti Felderítő Hivatal a közelmúltban egy Sentient elnevezésű projekt során mesterséges intelligenciát alkalmazó kémrendszerrel dolgozott. Ez leginkább egy mindenről tudó és mindent látó agyra emlékeztet az égen, amely hatalmas mennyiségű adat feldolgozására képes. Ezeket a műholdas adatokkal egyesítve rengeteg információt tud megállapítani a világról, valamint valós időben reagál az eseményekre. A program titkos, így a részletes adatokat a képességeiről valószínűleg hosszú ideig nem fogják széles körben megismerni.

Forrás: Világunk Titkai 2021, IQ Press Lapkiadó Kft.