Mint a pokol szélesre tárt kapuja
Moszul ostroma (Mosul)
Szöveg: Révész Béla | 2020. december 5. 15:03Háborúk kapcsán hajlamosak vagyunk eszméken és globális problémákon töprengeni. Aztán a végén kiderül, hogy az egyén számára mindig a legközelebbi dolog a legfontosabb. A Russo fivérek meg is mutatták, hogyan néz ki mindez egy zseniális filmben.
Anthony és Joe Russo producerként jegyzik a Mosult. Az Infinity War és az Endgame rendezői ezúttal igencsak eltávolodtak a Marvel-univerzumtól, de a végeredményt látva nincs is akkora különbség a két vonal között. Hősök és hősök mindenhol, a cél pedig a világ megmentése, még akkor is, ha esetünkben ez a legszűkebb környezetet jelenti. A motiváció és az érzések közös nevezője viszont ugyanaz.
Sok filmet láthattunk már az iraki háborúról, olyat azonban keveset, amely a történéseket belső szemszögből mutatja, nem a szövetséges katonák megközelítéséből. Az Iszlám Állam által elfoglalt, majd évekig a legfeketébb, legbrutálisabb terrorban tartott Moszul városának felszabadítása önmagában is sok filmet érdemel, a Russo-testvérek azonban egyetlen epizódra koncentrálnak, amelyben egy elit iraki SWAT-csapat igyekszik egyik pontból a másikba eljutni, miközben mindenki rájuk vadászik. (Itt hívnánk fel a figyelmet: a filmben végig arabul beszélnek.) A sztori kezdetén a marcona fickók egy fiatal kurd rendőrt mentenek meg egy meglehetősen véres és kegyetlen tűzharc során. Kawa aztán csatlakozik a csapathoz, de útjuk során semmire nem kap választ, helyette minden utcasarkon újabb és újabb kérdések merülnek fel benne. A csapat vezetője, Jasem őrnagy egyfajta apaszerepet ölt magára egy idő után, két utcai csata között egyszerre szigorú és jóságos a fiatal tiszttel, aki a sztori végére felnő a feladathoz, és vezérré növi ki magát. Ennyi a történet, nem egy nagy cselekmény, de a körítés igazán pokolivá teszi azt.
Amit látunk, az éppen attól nyomasztó, hogy Irakban mindent el kellett felejteni, amit a hagyományos háborúról tanulhatott az ember. Az ISIS semmilyen szabályt nem követett, bevetett mindent, kezdve a polgári lakosság feláldozásával, hogy megállítsa és megfélemlítse az ellenségeket. Senkiről nem lehetett tudni, civil vagy eszelős fanatikus, minden ház, minden kapu, minden ablak halált hordozhatott. Utcasaroktól utcasarokig húzódtak az ellenséges vonalak, és nem lehet tudni, még sejteni sem, honnan jön a következő csapás. Matthew Michael Carnahan első rendezése ez a film, de forgatókönyvíróként óriási tapasztalattal rendelkezik, így pontosan tudja, micsoda feszültséget tud okozni, ha a hősöket embernek láttatja. (már a Russo-tesók is pontosan erre mentek rá a két utolsó Avengersben: a hősöket is akkor tudtuk a legjobban kedvelni, amikor emberiek voltak.) Carnahan minden pillanatban beledolgozza filmjébe az esendőséget, a tehetetlenséget, a kilátástalanságot. Olyan rövid jelenetekkel is operál, amelyek látszólag ki is maradhattak volna a filmből, valójában éppen ezek mutatják meg, mennyire emberi egy küzdelem a halál soha nem múló árnyékában. (Az egyik szcénában Jasem egy zacskó jeget tesz Kawa sebesült arcára, aki a parancsnoka kezét fogva tartja azt tovább. Ebben a pár másodpercben egy cseppet sem olcsó megoldással láthatjuk az apa-fiú kapcsolat mesteri pillanatait, az aggódást, a fájdalmat, a reményt. Egy másikban a rendőrök egy szétbombázott épületben egy működő tévét találnak, s habozás nélkül leülnek reality show-t nézni. Abszurd és emberi, hibátlan jelenet, ezektől kerül a távoli Mosul nagyon közelivé a nézőhöz.)
Carnahan nem a klasszikus háborús filmfelépítést választja. A befejezés még csonkának is tűnhet, hiszen nem a hagyományos, végső nagy csatajelenetet ábrázolja. Nem spoilerezek, de annyit elárulhatok: a film utolsó jelenete egyszerre torokszorító és lezáratlanságában is mestermunka. Az egész film arra lett felfűzve, hogy a végén kicsit kábán pislogjunk: most akkor mit is csináltak a derék rendőrök eddig? Carnahan ugyanakkor pontosan tisztában volt azzal is, hogy háborús film esetében nagyon oda kell figyelni a látványra. Figyelt is. Az egész film egyetlen óriási, pusztító csata történetét meséli el, ahol a pokol maga a város, amelyben a halál a legotthonosabban érzi magát. A precízen, aprólékosan kidolgozott akciójelenetek változatossága és csiszoltsága pedig jól jelzi a két Russo folyamatos jelenlétét.
A Mosul a Netflix kínálatában érhető el. Ebben már semmi meglepő nincs, a streaming próbálja átvenni a jelenleg agonizáló klasszikus mozi szerepét. Hogy ebből lesz-e totális modellváltás, azt még nem lehet biztosan tudni, mindenesetre pillanatnyilag örüljünk annak, amink van. A Moszul ostromának pedig nagyon lehet örülni. Minden nyomasztó pillanata ellenére.
Moszul ostroma
(Mosul) - 2019
Rendező: Matthew Michael Carnahan
Forgatókönyv: Matthew Michael Carnahan
Zene: Henry Jackman
Operatőr: Mauro Fiore
Vágó: Alex Rodríguez
Szereplők: Waleed Elgadi,
Hayat Kamille,
Thaer Al-Shayei,
Suhail Dabbach,
Adam Bessa
Premier: 2019. szeptember 4. (Olaszország)
2020. november 26. - Netflix